Kedves Bonbon - feltéve ha még szóba állsz velem - el kell mesélnem, hogy miért nem jártam feléd már nagyon rég. Részint elfoglalt voltam, de leginkább lusta - kérlek ne nézz így! Rengeteg dolog történt velem és körülöttem, mégis. Valahogy mire oda jutottam volna, hogy megörökítem, elújságolom neked, addigra elfáradtam, lefeküdtem...stb. A legfrissebb - ha megengeded, hogy belekezdjek - hogy egy idős úriember kerekét csináltam a minap. Valahogy ismerős volt, de nem tudtam honnan. Majd ahogy beszélgettünk megkérdezte, hogy ugye én már régóta itt dolgozom? És akkor tudtam. "Nem volt Önnek egy piros Megane-ja?" - kérdeztem félve. - Fiatalember nagyon jó a memóriája - jött a válasz. Ő volt az első ügyfelem akit tisztán megértettem amit mond mikor 3 éve kijöttem. És még ő is emlékezett. Ő volt az aki akkor azt mondta nekem, hogy üdvözöljük itt, szükségünk van magára! Jólesett ilyent hallani. És most is jól elbeszélgettünk.
Amúgy visszaolvastam az uccsó bejegyzésemet,és most sem sokkal kevésbé komplex az életem. Dolgozom, úszni járok - el kell kerülni a téli bundásodást. :) - Sövér Lacika dolgit rendezgetem, céget irányítgatom, szóval nem unatkozom. Csak hát most rendesen honvágyam van miután két remek hetet töltöttem otthon végre először Csabival együtt! :) De most kicsit - vagy inkább nagyon - rossz. De vele kell élnem...ezzel a tudattal. :S
Légy jó Bonbon. Még jelentkezem ígérem, de most Apprentice a tv-ben. :)
