2010

Úgy terveztem bemásolom ide a 2010 évi horoszkópot.De meggondoltam magam.Fájdalmasan aktuális,és nem akarom,hogy itt virítson. Mindenesetre jó kell,hogy legyen az idei év,optimistán kell hozzáállnom.Elvége a Nap jegyében telik,és az az oroszlánok bolygója.
Ettől eltekintve nem látok benne semmi felemelőt,dehát míg élünk remélünk. Ami biztos,hogy változást azt tuti hoz majd.Ha mást nem az életvitelemben. Elég volt a vándorcigányságból.
BUÉK vagy mi a szösz mindenkinek.

Bend in the Road

Újra itt volnék. Hát nem mondom,hogy nem volt sokkal jobb otthon,de az is tény,hogy nem találtam fel magam...vagyis volt olyan nap mikor nem.De az is jobban telt,mint az itteniek. De nekem pillanatnyilag ez maradt. Érdekes volt a repülőn ülni és miközben fordultunk Pest felett nekem egy gondolat suhant végig az agyamon: Az utolsó szál is elszakadt ami haza kötött.
Hogy elmélkedjek kicsit a történtekről ( mert legalább egy ember legyen,aki sajnálja ) olyan ez az egész kicsit mint valaki halála. Bizonyos értelemben az is. Meghalt egy kapcsolat, végetért egy fejezet - kinek hogy tetszik - és ez bizony a felekben (egyikben mindenképp) olyan űrt hagy,mintha a másik meghalt volna. Aki eddig a mindennapok része volt,és akiért felkelt az ember nincs már többé. És bár úgy dobott ki, mint a macskát a dolgára, unfair módon, mégis hiányzik és ez a hiány bizony fáj. De meg kell tanulnunk élni az életet tovább. Dolgozni, nevetni, barátkozni, és később szeretni is. A baj csak azzal van,hogy a munka sem megy úgy,és a fogaskerekek sem forognak annyira. Azért kezdtem, hogy együtt majd jó legyen és lám,most célját vesztette.
Orsi aranyos volt. Azt mondta túl sokat agyalok. Igaza lehet. Hagyom a dolgokat folyni,és igyekszem megtenni a tőlem telhető legjobbat. Aztán majd meglátjuk hogy haladok.
Ahogy Anne utolsó fejezete szól: Az út elkanyarodik. Ami eddig teljesen nyílegyenesnek látszott az most úgy tűnik nehezedik. De az utolsó mondat is tökéletesen illeszkedik az életembe. "Az út eddig is tele volt kanyarokkal." Márpedig azt gondolom mindegyikből sikerült kijönnöm eddig.
Adri azt mondta nemrég,hogy túlértékeltük talán az egészet. Ha ez valóban így van akkor talán túlértékelem a veszteséget is...
De attól,hogy nyugtatom magam még fáj és üres.
Talán jobb volna,ha tudnám gyűlölni.

Shee...meet the Friends

A mai napot kicsit a barátoknak áldoztam.Ezen belül is Orsinak,akit már ezer éve nem láttam. Első blitzre megállapítottam,hogy még mindig ő a legszebb barátom. :) Másodsorban pedig örömmel tapasztaltam,hogy még mindig annyira szeretek vele beszélgetni,mint eddig. Igazi élmény, kedélybetegeknek receptre iratnám. :P Aztán hazajöttem és beültem a kávézóba egy capucchinora,és rájöttem,hogy Csabi nélkül ez nem olyan. Kicsit kívülállónak éreztem magam. Pedig senki nem éreztette ezt velem. Furi. Talán majd ha a cimborám is itt lesz.

Merry little Christmas

Ahogy Frank Sinatra mondta régen:

Have yourself a Merry Little Christmas

Boldog karácsonyt mindenkinek.

Let it Snow

Ez járt ma egész nap a fejemben. Már várom a havat és az sem enyhít a vágyakozásomon,hogy Sinatra zsongja a Xmas FM hullámain ezt a kedves karácsonyi dalt. ( ami az egyik kedvencem) Nagyon hangulatos tud lenni így karácsony közeledtével ilyen klasszikus és kevésbé ismert slágereket (örökzöldeket) hallgatni. A másik nagy kedvencem a Santa Claus is Comin' to Town...hát az állati.
Aztán a másik nagy történés. Tegnap óta van új autóm...vagyis autónk. :) Szép és piros,és Ignis is,meg Sport is,szóval ott van. Természetesen lesz rajta mit csiszolni,alakítani,de kitartónak rajta leszek majd.
És ha már Let it Snow...irigykedek Adrimra akinek már megadatott a szép fehér táj látványa...nekem obviously még várnom kell rád.De ami késik....az a MÁV :) Nekem most csak a takaró fehér bélése van itt hó gyanánt,de abba is bele tudtam magam ásni....olyan sikeresen,hogy ma majdnem elkéstem.Áh...áldás ez az új telefon. (persze az sem ártana,ha lenne fogalmam róla,hogy félálomban milyen gombot nyomok meg rajta. :)

Monday....pfüüüü

A egfontosabb történése a napnak,hogy nem történt semmi.Nem lett új autóm.Apuék mehetnek holnap vissza. Pedig már jól rákészültem,megszerveztem...erről ennyit. Minden nem jöhet össze végülis.
Ed és Gary ma vizslattak. Figyeltek engem a pénteki letargiám miatt.Mókás volt lépten nyomon rajtakapni őket.
Nem mondom,hogy fenségesen éreztem ma magam,de tény,hogy mikor beálltam a zuhany alá este azért határozottan elégedettség érzés fogott el.Nincs is jobb,mint egy nehéz nap után forró fürdőt venni. Főleg így télen. Olyan hideg volt ma,hogy a nap túlnyomó részében jegesmedvékben cseréltünk akkumulátort.
Az új tusfürdőm olyan,amilyenre számítottam...Dove,nem tudom mit vártam. Kissé csajos az illata. Persze a Lidl-ben volt AXE rovarirtó és fekaszag elnyomú illatban,meg ez a Dove. Jah, el voltak eresztve választékilag. Szóval bevállaltam,hogy inkább lesz kicsit nőcis illatom,minthogy büdös legyek. Ez az egészséges kompromisszum. Yeah!
Ma beugrott valahonnan egy dal a fejembe,amit ezer éve nem hallottam.Azt hittem először,hogy Presszer,de aztán rájöttem,hogy Somló. Azt mindig tudtam,hogy brilliáns zenész,de hogy gondolatolvasó is azt nem. Ez annyira rólunk szól...
http://www.youtube.com/watch?v=M2wEebUnUiA
Én még mindig szeretlek.

Day off (?)

Eh,hogy az embernek a szabad hétvégéjén se legyen nyugta az azért már inzultus. Gyakorlatilag fél 10 óta most álltam meg.
Reggel keltem az óra csörgésére,újra összezizzenve, hogy "Úristen, elkések" aztán megcsinálgattam a számlázási hátralékomat, majd elindultam a kis körutamra. Walkinstown, Murray-ék, majd onnan vissza Tallaght Square. Ott kedvem lett volna bokán rúgni a postást aki háromnegyed 12-kor nem vette be a csomagomat...nyádat. Akkor rohanás haza, szállítmány becsomagol, majd irány a bray-i posta. Mikor ezzel végeztem elmentem ajándékot nézni Adrinak,és találtam is egész aranyosat.Remélem tetszeni fog neki.
Mindezek után hazaestem végre és betettem az extra házi készítésű szuper-husis pizzámat a sütőbe és elrámoltam azt a világháborús romhalmazt amit a pakk becsomagolásakor okoztam...nagyjából az összes helyiségben.
Éppen végeztem Mr.Shepherd-del való beszélgetésemmel a rendel cuccaink hollétéről és öltöztem volna át kajához, mikor Gyuszkó hívott,aki épp az apját tanítja internetezni az új laptopon...eh, hát tanítsd meg az elefántot kötélen egyensúlyozni. Yeah, but this isn't my business.
Mire ezzel végeztem a pizzám már őzike barnából átcsapott a széleken grizzly feketébe. Hurrá...
A kaját pedig üdítő csevej követte apuval,aki épp elmondta,hogy elvitték a verdát. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Carcharodon Carcharias, a nagy fehér cápa nincs többé velünk. Öt hosszú éven keresztül volt társam jóban és rosszban az az autó és ha beszélni tudna....hát volnának sztorijai az fix. :)
Új szelek fújnak. Jön a Cilinderes korszak (Solymosi Tibi hívta a Suzukiját Cilindernek, mára már elfeledett okokból - a szerk.)
Most pedig lazulok egy kicsit és élvezem a hétvégémet. Have a little peace, have a little rest.

Amúgy ha mindig minden ilyen flottul menne,mint ma akkor elégedett volnék a világgal.
Viszlát később Bonbon.

Presents

Eh, sikerült. Nagy nehezen de sikerült végre megtalálnom azt a karácsonyi ajándékot a szeretteimnek (igen, Adrincs is ebben a kategóriában) aminek a legjobban örülhetnek majd...vagy legalábbis úgy gondolom,hogy fognak neki örülni. Majd elválik. Lassan már itt a karácsony,szóval éppen ideje volt már. Bár kedves megkért,hogy ne legyen drága ajándék...nos néha kicsit őrültnek kell lenni.Meg különben is, adni jó. Mondjuk ha már itt tartunk egyáltalán nem vagyok biztos,hogy jó ajándékozó vagyok. Az ilyesmit ilik önzetlenül csinálni,én viszont céltudatosan azért ajándékozok nagy kedvvel,hogy átérezhessem azt a pillanatot mikor a másik fél megkapja a meglepijét. Vagyis ha idáig vezetem vissza akkor önző dolgot cselekszem. De végülis ezzel mindenki jól jár. :)
Az idei karácsony egyébként is nagyon "gazdag" karácsony lesz. Főleg a szüleimnek,de tulajdonképpen magamat is meglepem majd. Lesz új tütü. :) Itt volt az ideje a váltásnak,és hát mondtam, hogy a következő év meglehetősen sok változást fog hozni. Hát már idén elkezdődik. :)
Utálok itt egyedül lenni, és Adri is szörnyen hiányzik.Néha van olyan érzésem,hogy visszacsúsztam nála a barát szintjére (vagyis még oda sem) és ez már megalázó számomra,de ha egyszer szeretünk valakit...és én bizony szeretem teljes szívemből.Különben is ha visszagondolok a legtöbb kapcsolatomnak volt olyan szakasza amikor megalázó helyzetbe kerültem.Miért pont ez volna kivétel? Csak a dátum változik, ám az élet folyamatosan ismétli önmagát. Micsoda bölcsességek így 28 év múltán, heh...
Ami viszont Adrit illeti márcsak 20 nap és újra láthatom. Ez már nem egészen 3 hét. Eh, miez ahhoz a 2 hónaphoz amivel kezdtük november elején. Jó lesz újra megölelni, megcsókolni. Remélem fog majd mosolyogni.Attól még az ég is kiderül.Imádnivaló.

Sunday Bloody Sunday

Eh a mai nap csodásan indult. Kora reggel 11-kor fejfájással ébredtem. A jó hír,hogy mostanáig sem múlt el. Szóval Bonbon újra hárman vagyunk.Te,én, meg a végtelen univerzum nagyságú, migrénes Isten nyila, ami most a fejemben csapdos.
A kálvária ezzel nem ért véget.Elmentem bevásárolni. A greysones-i Lidl-t választottam. Azt amelyikben...jah, szóval azt amelyik közel van és remek kis kanyargós út vezet hozzá.Nem siettem,élveztem a szikrázó napsütit.Ritka vendég mostanában.
Az út bal oldalán felfedeztem egy vadregényes kocsibehajtót.Felfelé kaptat a bokrok között és kicsit távolabb egy nagy udvart enged sejtetni. Kicsit tovább haladva megpillantottam az elhagyatott farmházat. A csűrt végigfutotta már valami kúszónyövény és mintha az egész házon is borostyánborítás volna.Egyszerre romantikus és hátborzongató. Ez a "romance and thrill" dolog már a Tóparti kísértetekből is erősen hatott rám.
Szóval a Lidl-ben sikerült megvennem mindent és ha a borotvahabot leszámítom 40 euróból megúsztam. Hibátlan.Kicsit mosolyogtam mikor a kis német szöszi meg akart halni az egy karton narancslé alatt. Persze nem volt egy Brünhilda,nyilván ezért is nem a raktárban alkalmazták. Nagy előzékenyen bepakolok mindent,kifizetem,és akkor jött a felismerés, B....KV! NEm a buszom ment el,hanem elfelejtettem a feketének valót....már két hete nem ittam egy igazit. Szerintem a fejem is azért sajog.
Hazaérve szomorúan konstatáltam,hogy a tegnap, a hűtőben felfedezett malac husiról 2 nappal csúsztam le...cicának megint jó estéje lesz.Lassan úgy felhízlalom,hogy kitelik belőle kettő Garfield.
Én pedig így kaja után visszavetem magam a filmek világába.Amerikai pite 3 kellőképp kikapcsolt ma.Tökéletes választás ezekután a 4.-5.-6.-7. rész :) Persze a szereplők már nem azok, de remélem legalább enyire poénos. Persze az is lehet,hogy dolgoznom kellene...majd meglátom mit tehetek.

Crysis, big time!

Hogy mit is érzek most? Mérhetetlen ürességet. Plusz ha kinyitjuk az értelmező szótárat az "értetlenül áll" kifejezésnél az én képem jelenik meg...jah,most éppen ott. Múlt héten még kedélyesen beszélgettünk,ma meg csak azért nem szakítottunk,mert egyikünk sem tudta kimondani...vagyis egyikünk nem is akarta. Értetlenül állok, jah tanácstalanul,mint egy kis község. Rossz ember volnék,mert kerestem a boldogulásom,és reménykedtem egy saját üzletben? Ha az öreg szakállas ezt leckének szánta,akkor jelezném,hogy megtanultam.Ha meg viccnek,nah igen,abban az esetben kurvára bekaphatja.
Lássuk csak. Úgy volt,hogy jövő augusztusban esküvő.Akkor hazamegyek.(volt róla szó,hogy max visszajövök utána elintézni itt a dolgaimat) Először ez lett törölve.Az esküvő.Aztán átbeszéltük a dolgokat,beláttam,hogy nem kellene addig várni.Nah ja,házunk már úgysem lesz így...mondtam megvárnám a tavaszt,hogy hogy lendül be a bolt.Szent volt a béke ismét.Majd mindennemű előzetes előrejelzés nélkül újra romlottak.A vicc az,hogy én már javában nézegettem az otthoni lehetőségeket,meg terveztem a januári hazamenetelt,mint remek kis meglepit. Hát ehelyett az van,hogy nem lesz kihez hazamennem. Szédületes. Érdemes élni.
Már most magam alatt vagyok,hátmég a következő lépcsőnél mikor kimondja,hogy vége...mert a tendenciát nézve ez a következő.És hiába teszek bármit,hogy javítsak a dolgon,mindig akad valami újabb,ami még mélyebbre taszít a lejtőn.Mostmár az sem jó,ha hazamegyek.
Ez a változás szeptember óta van.Fura egybeesés. Októberben nem volt semmi baj,sőt imádnivaló 2 hetet töltöttünk együtt.
Erre megint kezdjük az elején ha hazamegyek...mert eltávolodtunk.
Miért érezteti velem mindenki,hogy minden az én hibám,és miért van az,hogy állítólag mindent én rontok el,és miért nem nézi rajtam kívül soha,semmilyen helyzetben az érme másik oldalát,és miért.....miért maradok a végén mindig egyedül? És kit érdekel az,hogy én is szenvedek? Tényleg, ezzel a résszel foglalokzik valaki? Nekem ugyanolyan szörnyűek voltak az elválások,és én voltam az aki egy Kinder figurától képes volt elbőgni magát nyár végén több mint két héten keresztül minden nap.Mégis most az extra büntetést is nekem kell állni.Nem mondom,hogy nem érdemlem,de MERCY! Próbálok változtatni a fenébe is.Próbálok igazodni,de úgy nehéz ha mindattól függetlenül amit teszek már kész az ítélet.
Nem lesz többet MSN és Skype. Nah ez majd újra összekovácsol minket valóban...ez majd. Hogy az a maradék kis kötelék is elszakad majd ami eddig köztünk volt.Persze lehet,hogy ez a cél.
De mit vétettem? Jah igen.Máshol élek....és ha hazamegyek?
Mert mindettől függetlenül is ma nagyon betelt nálam a pohár az ittléttel kapcsolatban. Elegem lett abból,hogy ez a kurva ír lét megmérgezte az életemet és elvesz tőlem mindent amiért éltem. Hazamegyek.Nem érdekel mi lesz,de itt az idő.Vajon lesz kihez?

He is gone, I'm alone

Kedves Bonbon úgy fest mi maradtunk itt ketten.Gyuszkó ma hazament. Igazából utálok egyedül lenni. Nem, nem a paranoiáim miatt, csak valahogy nem jó. Én olyan oroszlánnak születtem,aki társas lény. Tudom,hogy fura fajta. Gyűlölöm a magányt. Egyedül maradni a gondolatainkkal ijesztő dolog.Folyton ott zümmögnek a fejedben, és nem hagynak egy perc nyugtot sem. A terhes csend a házban,és hogy nincs kihez szólni egyfajta számkivetettség érzést kelt bennem. Itt vagyok egy idegen házában egy idegen országban, távol mindentől és mindenkitől amit és akit szeretek, és magamra vagyok hagyva.
"Nem nyafognék,de mostmár késő..."
Kiváncsi vagyok mit mondana Csabi a jövő évről.Általában bejön a prognózisa. Én most magamtól is azt mondom - jövendőmondó híjján - hogy a jövő év minden tekintetben megujjulást fog hozni az életembe. Meglátjuk hogy jönnek össze a dolgok,de igyekszem majd teret hagyni az újnak.Mert az új az jó...vagy legalábbis nem biztos,hogy rossz.
(Nem kéne ennyire konzervatívnak és beszarinank lennem)