A mai napot kicsit a barátoknak áldoztam.Ezen belül is Orsinak,akit már ezer éve nem láttam. Első blitzre megállapítottam,hogy még mindig ő a legszebb barátom. :) Másodsorban pedig örömmel tapasztaltam,hogy még mindig annyira szeretek vele beszélgetni,mint eddig. Igazi élmény, kedélybetegeknek receptre iratnám. :P Aztán hazajöttem és beültem a kávézóba egy capucchinora,és rájöttem,hogy Csabi nélkül ez nem olyan. Kicsit kívülállónak éreztem magam. Pedig senki nem éreztette ezt velem. Furi. Talán majd ha a cimborám is itt lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése