2010. január 31., vasárnap

Positive Response


Tegnap lementem úszni munka után és igen,már határozottan elkaptam a fonalat...vagy legalábbis szeretném azt hinni. Szóval jó volt. Erre mikor egyik próbálkozásomból felnézek,hát nem Kieran áll a medence szélén? Ő az oktató srác,és nagy, széles mosoly keretében közli,hogy le a kalappal,hogy jövök,és gyakorlok. Látja,hogy nagyon meg akarom tanulni. Mondtam neki,hogy elvégre ő mondta mindig,hogy gyakorlás kérdése az egész,meg hogy az egyetlen problémát ott látom,hogy a seggem túl nehéz és lehúz a víz alá. :)
Aztán a végére megértettem mit jelent az,hgy találd meg a nyugalmadat a vizen,és akkor majd jó lesz...erre nem letelt az egy óra?! :(
Ma is el akartam menni,de mivel az éjjel nem igen aludtam,plusz érzem,hogy kicsit meggöthösödtem inkább szobafogságra és forró teára ítéltem magam. Jobb a békesség.
Mondjuk ilyen sem volt már régen,hogy fél 9-kor kidobott az ágy vasárnap. Nem is nagyon tudok magammal mit kezdeni így bezárva. Be vagyok sózva rendesen. Reggeliztem, pókereztem, most meg Dolly Roll-ra blogot írok.
És ha már zene. Tegnap volt valami magyar buláj. Pótszilveszter vagy mi a szösz. Nagyon ráhangoltam már magam, hogy elmegyek kicsit csörögni, hát erre nem kiderül,hogy a vendégelőadó DJ Sterbinszky....no comment. Jó kis szeletelős house zene. Hát arra maximum az orromat tudtam volna összekenni kokainnak, hogy élvezhető legyen,de hogy egy kiadósat lötyögni nem lehetett volna rá az tuti.
Ehelyett megnéztem az "Időutazó felesége" című filmet Eric Bana főszereplésével. Ő most a héten kicsit töményen kijutott,mert játszott a Funny People-ben is. De ha ideveszem a München-t és a Tróját akkor azt kell mondjam,hogy igen sokoldalú színész. Rachel MacAdams meg egyszerűen gyönyörű és elbűvölő. Egyszer egy ilyen nejet szeretnék én is. :D
Hajónapló 20100131 Captain Kirk log out :)

2010. január 28., csütörtök

Think a lot about it!


Ma egész nap a búrám törtem. Tegnap hülyeséget csináltam. Nem kellett volna telefont ragadnom,nem kellene ennyire önérzetesnek lennem. Hiszen én tudom,hogy nem akartam semmi,de semmi rosszat és csak ez számít. Hogy más mit gondol tényleg nem kell,hogy érdekeljen. De azért arra jó volt az egész,hogy elrontsa az estém,meg az egész mai napom. Ez az egész számomra már egy kicsit "storm in a teaspoon" ahogy írék mondják.
Átgondolva arra jutottam,hogy ez az egész pont azért volt,mert olvastam még a blogját. És természetesen neki sem az maradt meg a két évből,hogy én milyen genya ember vagyok,hogy lépten-nyomon fájdalmat akarok neki okozni,meg bántani őt. Csakhát hiába mondta,hogy vége,neki is fáj. Valószínűleg nem kicsit. Persze akkor meg nem értem a "nem szeretlek" szlogent, hiszen mikor én szakítottam Szilvivel,mert nem éreztem iránta semmit nekem utána nem fájt olyan nagyon a dolog. Nem azért mert szívtelen vagyok,hanem mert nem volt már szerelem. Nah mindegy a lényeg,hogy ő is szenved és mert tudta,hogy olvasom a blogot így azt akarta elérni egyszerűen,hogy nekem is fájjon.
Én pusztán azt akarom,hogy ne fújogva emlékezzünk egymásra,hanem,mint két felnőtt ember. Egyetlen szakításom sem volt ilyen még. Én részemről megértettem,és elfogadtam,hogy vége és próbálom élni az életemet,és csak a szépre emlékezni méltósággal.Nem akarok már tőle semmit, de semmit az égvilágon. (mondjuk a laptop-tasimnak örülnék) :)
Azt szeretné,hogy szálljak ki az életéből,hát én megteszem (tettem eddig is,csak az öntudatom...) ahogy az öreg mondás tartja...hogy is van: "amit a királynő akar,azt a királynő megkapja"
Sajnálom,hogy így maradtam meg neki.Talán számára így könnyebb felejteni. Ami engem illet igyekszem továbblépni úgy,hogy sose felejtsem ki volt nekem Bodáta, Bobek, Kismacs, Pöttöm, kiscsillag. Vagy ahogy ő is írta szilveszterkor, szívem.
Ezúton emlékeztetném magam,hogy többet nem hozom fel a témát.

2010. január 24., vasárnap

Happenings


Jelentem az úszás alakul. Mikor már hozzászoktam az orrklipszhez,és megtanultam tartani a levegőt és a víz alatt tartani a kis orcámat,máris nem volt rossz,sőt kimondottan élveztem. És a háton fekve lebegés is buli tud lenni. Nah mindegy,a lényeg,hogy tetszik a dolog a második alkalom után is. Remélem majd a többiek is észreveszik a fejlődést a következő órán. :)
Tegnap megnéztük az Avatart moziban. 3D rulez! Állati volt. Szerintem végig tátott szájjal néztem.
Előtte bementünk egy órácskára míg várnunk kellett egy pubba a Dun Laoghaire Tesco mellett. Gyuszkó azt mondta sokat járt ide régen. Hát nem estem hasra a helytől. Azért a jó hideg Carlsberg jólesett.Mondjuk megtanultam azt is,hogy sose ülj be sörözés után egy 3 órás mozira!
Azért nagyon kasa volt. Gyuszkó és Siobhan kb egy párnak tűntek és aszerint is viselkedtek. Egymás kezét markolászták,összebújtak mellettem, nekem meg egy üres szék volt a másik oldalamon. Yesss! Mindegy. Kinek-kinek érdemei szerint.
Mivel az új fiú nem bírta a strapát,így egy hete új-új kollégám van. Seamus érdekes teremtés. Hihetetlen,hogy mennyire emlékeztet kedves ex-munkatársamra, gumimacira. Másfelől folyton tud valami sokkolót mesélni. Csütörtökön megtudtam,hogy volt egy autóbalesete néhány éve,ahol úgy összetörte magát,hogy 15 másodpercre sikerült meghalnia,majd 3 hónapig kómában feküdt.Állati. Ezután péntek este elmesélte,hogy most karácsonykor halt meg a kislánya.Épp csak megszületett a csöppség,de nem sikerült neki a karácsony után a szilvesztert is megérnie. Nem hiszem,hogy van ennél szomorúbb dolog a világon.
Aztán az jutott eszembe,hogy Seamus ilyen halálmadár,és ha sokat dolgozom vele a végén én is elpatkolok valami rejtélyes oknál fogva. Bár talán nem.Nem kéne akkor mikor már ilyen közel vagyok a hazamenetelhez. :)
A hétvége hártalevő részére önmarcangolást terveztem. Néha kell az is. Ennek a leghatásosabb módját választottam. Gabriel García Marques: Szerelem a kolera idején című könyvéből készült adaptációt fogom megnézni. A sztori kb kísértetiesen az életem a pillanatnyi helyzetemet nézve. Arra tippelnék,hogy elfújok két csomag zsepit és bánatomban belefulladok a joghurtba.
Aztán ha mégsem jönne össze,mert valaki megment,akkor még írok Bonbon. :)
Over and out!

2010. január 20., szerda

All about Relativity


Mert ugye tényleg minden relatív. Nézőpont kérdése. Az úszómester srác azt mondta jól ment. Én még a "ment"-en is vitatkoznék. Bár tény,hogy az első perchez képest a negyvenedikre már fejlődtem. De nekem akkor is kicsit meleg ez a "rapid oktatás". Semmi "bevezetés az úszás alapjaiba", csak in medias res bele a közepébe. Nekem ehhez azért idő kell. Szerencsére ehhez hozzá is idomítottam az oktatót. :)
Milyen hülyeség az,hogy tartsam a fejem a víz alatt? Hülye vagy apám? Az összes víz pocsékba megy,mert mindet én iszom meg.Nah mindegy. Azért nem reménytelen,csak olyan mint a bicikli. Rá kell érezni.
Aztán meg azon gondolkodtam ma,hogy megéri-e fair-nek lenni? Kurvára elegem van abból,hogy olyan emberek megnyilvánulásai jutnak vissza a fülembe,akikben feltétel nélkül bíztam meg, és a legkevésbé számítanék rá. Vegyük tudomásul, hogy a másik is ember. És tényleg minden relatív. Mert egy mosoly is tud relatív lenni.Ami annak tűnik az arcodba, talán később, vicsorgás, köpködés a hátad mögött.Attól függ honnan nézed.
Ha példának okáért rágyújtok egy házat valakire,aki nem is számít rá,és az megpróbál kimenekülni belőle,amennyire tőle telik,akkor nem köpködöm,meg szólom le,mert nem marad bent égni.
Szóval tele a tököm az álszentséggel. Ahogy a Scooter mondja: "There's nothing more to say..." A többit az igazi rajongók tudják. :D
De nem füstölgök itt tovább neked kedves virtuális barátom. Remélem a feladott csomag már lassan hazaér. Bebaszna,hogy kifizetek 75 euro-t és mégcsak nem is gyors az a posta. Vagy félúton megcsappan. :D Mindegy.
Nah a lényeg,hogy túléltem és tetszett,meg kihívás volt.És meg voltam halva már egy kis mozgásért.Most végre megint jól érzem magam. Hiányzott nagyon. Mert ugye a térdemet pont akkor éreztem késznek a kondiba való visszatérésre,mire a kondi bezárt. Hát ez most kiváltja,és jóóó. :) Azért a Phelps-projekt még napolva,amíg nem úszok úgy mint egy delfing. :)

2010. január 16., szombat

Who is Michael Phelps?!


Nah most tényleg nincs visszaút. Ma kifizettem a tanfolyamot. Nyolc hét,heti egyszer 40 perc. Ha meg is hátrálnék a pénzügyi része nem fogja engedni. Úszni fogok Bonbon! És elhatároztam,hogy úgy,mint ez a Phelps fiú. Bizony. Nekem is lesznek kopoltyúim,meg minden. :D
Kiváncsian várom a jövő heti első órát.

2010. január 10., vasárnap

Sweet Dreams Mr. Holmes


Szép álmom volt,csodaszép. Nem megyek bele a részletezésébe,mert azt hiszem úgysem tudnám visszaadni úgy, olyan szépnek amilyen volt. Volt ott szívemnek fontos ember, voltak többen is még rajta kívül,és volt jósnő is meg minden kütyü,és a legszebb az volt, ahol játszódott. Egy csodaszép városkában,ahol megállni látszott az idő. És szép volt. Csodaszép.
Aztán felébredve gép elé vetődtem és irány Google barátom. Nem tudom mi vezette a kezem mikor beírtam a keresési feltételeket,de egyszer csak megláttam egy kis francia városkát. Igen, ezaz - Heuréka. Nah gyorsan el is küldtem kis kedves, bégető barátaimat megnézni (lásd a képen) hogy milyen pompás hely is. Jaaaaj ezért szeretek én annyira álmodni.
Apropó álom. Tegnap végre megnézhettem a Sherlock Holmes-t amit már annyira vártam...hát nem bealudtam rajta?! Aztán ma pótoltam a mulasztást.Iszonyatosan jó film. Persze elbeszélgetnék Guy Ritchie-vel,hogy honnan jött az ötlet mely szerint Mr. Holmes ketrecbunyós lett volna,de ettől eltekintve jó volt. Robert Dowey Jr-t alapból díjazom, és Judd Law is eléggé kedvenc kaliber. Szóval jól volt összerakva. Persze a vége, hogy behozták Moriarti professzor nevét, aki ugye Holmes nagy ellenfele volt kicsit folytatásra utal, ezzel pedig kicsit mintha ellopták volna a végét,de ez csak kukacoskodás.
Most over and out Bonbon. Have a nice dream!

2010. január 7., csütörtök

Always look on the bright side of Life!


Biztos megvan mikor a Brian életében a keresztre feszítettek elkezdik ezt a dalocskát énekelni. (nem mellesleg eredeti nyelven borzalmas peckhami(?) akcentussal) Mindig nézd az élet derűs oldalát. Valahogy én is kicsit ezt érzem most, hogy a kereszten lógok, és fütyörésznem kell. Mert érzem a változás szelét,és azt érzem,hogy ez jó szél lesz és ez most jó. Mert ez a szél hazafele fúj.
Soha nem láttam még az ír eget ennyire csillagosnak. Ez a kijelentés kötődhetne az előzőekhez is,mint elégedettségem kifejezése, mely szerint rendben haladok a tervezett úton, de így önmagában is megáll ez a kijelentésem. Valóban soha nem volt még tány ennyire kristálytiszta és csillagokkal teli. No de miért van az,hogy én akárhol vagyok a világban, mindenhol a nagy göncölt látom az égen, ha felnézek? Jah, már ott is a kocsik...I see!
Ráálltam ma a mérlegre - a legrosszabb passzió - és tudomásul kellett vennem,hogy felszedtem egy - másfél kilót. Töprengtem ott állva,hogy vajh miért, míg nem rájöttem! Bundásodás. Ezt a nevet adtam neki. A bundásodás az a folyamat, mely során a testünk (mienk, medvéké) védekezik a tartósan túl hideg ellen. Komolyan mondom ha tovább haladok ezen az úton, négy hónap múlva már valami őssejt kutató csoportban találom magam. :)
Most nézem csak miket írtam... Jaaaj Bonbon te meg hagyod,hogy itt össze-vissza fecsegjek. Ígérem még jövök majd. Over and out!

2010. január 4., hétfő

Vodafone and friends


Ma majdnem seggre estem mikor megjöttem. Itthon várt a Vodafone számla. Ez kellett így éhgyomorra, tekintve,hogy ma nem ettem semmit,mivel annyi munkánk volt,hogy nem volt idő rá. Ha ez így lesz míg Gary visszajön én tökön lövöm magam az fix.
Kibontottam a borítékot és elkerekedett a szemem. 792 euro... ebből kb 400 az enyém. A kedvenc új mondásommal élve ez már nem a b@zd meg,hanem a Fuck You,b@zd meg kategóriája erősen. Tudtam én,hogy húzós lesz ez így a Skype felfüggesztésével, na de hogy ennyire!Természetesen rengeteg volt az üzleti beszélgetésem is és a sok kicsi sokra megy elve...horror. A múltkori 80 eurós számla felbuzdított. És ebben még benne sincs az az időszak, amikor a hülye tyúkkal egyezkedtem a nyavajás maszkról és kesztyűről, amit aztán a nagypofájú mégis átvett. Mindegy. Dehát így őszintén nem tudom hogy fogok spórolni a hazamenetelre. Pedig el kéne kezdenem.
Gyuszkóval is beszéltem ma...utálom,hogy nem bírom józanon elkapni már. 10 percen belül 3 különböző variációt mondott ugyanazon témára. Ember legyen aki követni tudja. De én már nem is akarom. Közölte,hogy lógok neki 3000 forinttal a hazaútért. Hozzáteszem ő majdnem 300ezerrel lógott anyáméknak a temetésemért ahogy az az állat András vezetett. Mindegy.Ez is.
Meg kellene írnom a pályázati anyagomat, amúgy jól.
Holnap neki is esek.
Most over and out.

2010. január 3., vasárnap

Route plans


Elszánt keresgéléssel töltöttem a mai estét,és kb fél órámba telt mire a kedves Via Michelin-t be tudtam úgy állítani, hogy az utat Rosslare - Cherbourg komppal mutassa. És jéééé,hát nem jobb ez,mint a Via Michelin recommended?! Nah mindegy. Úgy fest a harci helyzet,hogy kb 300 - 350 euróból haza tudok érni. Ez pozitív azzal szemben,hogy 600 eurókkal számoltam. Átnéztem egy kicsit az útvonal tervet és kicsit összezizzentem. A franciáknál a leghosszabb autópályázósdi 150 km. Igazából egy Pest - Siófok távolság kb. nagyitól. Ettől eltekintve végig valami elmebaj zerge b@szta utakon vezet. Ezért időigényes...de legalább látok vidéket. Franciáék tele vannak sebességkorlátozással is. Eh. NEm elég,hogy rossz oldalon kell lavíroznom,még nem is hajthatok gyorsan. Damn! Áááá, a legszebbet majd elfelejtettem! Hát ez a jótét lélek bevisz Párizsba. Aveneu des Champs-Elysées, majd Voie Georges Pompidou. Ez kb. azt jelenti számomra,hogy a kis jobb kormányos Toyotámmal vágóhídra visznek, az elmebeteg francia száguldozók nyolc sávos vágóhídjára. Éld túl hülye gyerek. Nah mindegy. Bezzeg a jó öreg germánok! Nah azok a szép vitézek tudják hogy kell fogadni az elgyötört utazót. " Herzlich Willkomm, Grüß Gott, nah tűz az Autobahn-ra egy röpke 250 km-re." Ezt nevezem én gyakorlatias vendéglátónak. Aki csak át akar rongyolni azt ne tartóztassuk,aki meg körül akar nézni úgyis tudja hol kell kimenni. Ez így jó. Az már kevésbé,hogy utána át kell bucskázni München-en, gyakorlatilag még a belvároson is,mert nincs elkerülő. Majd jön a szívnek kedves 120 km, ahol 50 a sebességkorlát. Rettegjetek Teknőc Ernők! Majd ott a szakasz,amit már most várok,hiszen annyi csodálatos képet láttam a környékről. Passau - Villach régió. Oh. Ha már arra járok be kéne iktatnom a kastélyt,ami a szobám falát díszíti. :)
Ezután már szinte érdemtelen lesz Ausztria, ahol úgy vár rám 400 km, hogy a leghosszabb összefüggő szakasz 55 km! Nah ez a nem piskóta.
Aztán a madzsarszki hon. Ez már a véghajrá lesz egy elgyötört utazó számára,akinek kockás lesz a segge a sok üléstől. Tuti meg kell állnom valahol szunyálni majd. Vagy ha nem,hát le a kalappal. És persze ami nagyon fontos,hogy fullra töltött elemekkel kell elindulnom,mert lesz fényképeznivaló bőven.
Az össz utat 44 órára tippeli a program. Ebben már benne van a 17-18 órás komp is Írországból Franciaországba. Vagyis a fennmaradó utat 26 óra alatt kell megtennem. Kábé. Jó volna a hajón kialudni magam,hogy ha mindenképp meg kell állnom az már valahol közel legyen az osztrák határhoz.
Jó belegondolni,de azért megvallom félelmetesen hosszúnak is tűnik átszelni Európát. Dehát kaland az élet...nemdö? :)