Ma egész nap a búrám törtem. Tegnap hülyeséget csináltam. Nem kellett volna telefont ragadnom,nem kellene ennyire önérzetesnek lennem. Hiszen én tudom,hogy nem akartam semmi,de semmi rosszat és csak ez számít. Hogy más mit gondol tényleg nem kell,hogy érdekeljen. De azért arra jó volt az egész,hogy elrontsa az estém,meg az egész mai napom. Ez az egész számomra már egy kicsit "storm in a teaspoon" ahogy írék mondják.
Átgondolva arra jutottam,hogy ez az egész pont azért volt,mert olvastam még a blogját. És természetesen neki sem az maradt meg a két évből,hogy én milyen genya ember vagyok,hogy lépten-nyomon fájdalmat akarok neki okozni,meg bántani őt. Csakhát hiába mondta,hogy vége,neki is fáj. Valószínűleg nem kicsit. Persze akkor meg nem értem a "nem szeretlek" szlogent, hiszen mikor én szakítottam Szilvivel,mert nem éreztem iránta semmit nekem utána nem fájt olyan nagyon a dolog. Nem azért mert szívtelen vagyok,hanem mert nem volt már szerelem. Nah mindegy a lényeg,hogy ő is szenved és mert tudta,hogy olvasom a blogot így azt akarta elérni egyszerűen,hogy nekem is fájjon.
Én pusztán azt akarom,hogy ne fújogva emlékezzünk egymásra,hanem,mint két felnőtt ember. Egyetlen szakításom sem volt ilyen még. Én részemről megértettem,és elfogadtam,hogy vége és próbálom élni az életemet,és csak a szépre emlékezni méltósággal.Nem akarok már tőle semmit, de semmit az égvilágon. (mondjuk a laptop-tasimnak örülnék) :)
Azt szeretné,hogy szálljak ki az életéből,hát én megteszem (tettem eddig is,csak az öntudatom...) ahogy az öreg mondás tartja...hogy is van: "amit a királynő akar,azt a királynő megkapja"
Sajnálom,hogy így maradtam meg neki.Talán számára így könnyebb felejteni. Ami engem illet igyekszem továbblépni úgy,hogy sose felejtsem ki volt nekem Bodáta, Bobek, Kismacs, Pöttöm, kiscsillag. Vagy ahogy ő is írta szilveszterkor, szívem.
Ezúton emlékeztetném magam,hogy többet nem hozom fel a témát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése