Sunday kill me pease!

Hajónapló 201003281922. A legfrissebb esemény,hogy úgy hasogat a fejem,hogy az elmondhatatlan. Meg tudnék bele halni. Nem is rossz ötlet. Akkor tutira elmúlna.
Reggel úszáskor még jó volt. Sőt még akkor is, mikor megkóstoltam a lecsót. Igen, tehát kajáltam is rendesen. Nem tudom mitől van, csak azt, hogy sírva könyörgök egy kivégző osztagért olyan tré most. A kurva kis törpe vasárnap sem pihen ott bent. So sunday fuckin' kill me pleeeease.

One week to go

Ez volt az a hét, amit inkább elfelejteni kellene, de még inkább kihagyni, mintsem megélni. A hét eleje egyszerűen szánalmasan lassan vánszorgott. Fáradt voltam. Minden porcikámban. Ugye-ugye a hétvégi lumpolás... :)
Aztán ahogy kedves horoszkópom előre vetítette csütörtökre beütött a krach. Azt hiszem, hogy át kéne szoknom az andaxinos alvásra.Annyira ki kellene ütnöm magam minden este, hogy ne álmodjak. Ez ugyanis csak annyira cseszte el a pénteki napomat, hogy reggel a dugóban állva,ha nem is mondanám,hogy eltörött a mécses, de könnybe lábadt a szemem. Kurva férfias, jah. Ennek egyenes ági következménye, hogy egész nap olyan voltam, mint egy döglött hintaló, akit egy szaros papuccsal vertek agyon. Kész. Totál káosz.
Ma is tartott még egy kicsit, de a tegnap este némileg vidított rajtam. Történt ugyanis, hogy találtam egy versenyt, amire úgy fest sikerül elcsábítanom Gáboromat mikor otthon leszek. Tök királyság. Ezer év után újra versenyautóban fogok ülni,és ráadásul az általam annyira kedvelt Kurd-Lengyel szakaszon. Sok még a ha, de azért mégis. :) Nagyon pezseg már a vérem egy kis versenyzés után. Tudom, hogy abban a mezőnyben semmi keresnivalónk nem lesz helyezést illetően, de kit érdekel? Nem azért megyünk. :) Just simply have fun!
Ma elkészítettem életem első lecsóját, ami nagyon finom lett a kóstolás alapján. Bár nem az volt a vacsi. Gyuszkóék hoztak kínait nekem is, így azt ettem. Most meg nem bírok megmozdulni. Pedig olyan jól voltam úszás után. Jól éreztem magam. Ezen mondjuk sokat segített,hogy főzés közben rádiókabarét hallgattam és szét röhögtem a fejem.
Holnap megint uszi a délelőtti program, utána meg változatosság képpen pihi, relax. De úszni kell...ha már egész héten elodáztam a dolgot.
És ami a legfontosabb! Jövő hét végén megyek haza. :)

Hangover, Ralph Lauren and rally, rally, rally

Ez az én kis múlt hetem meglehetősen mozgalmasra,és szerencsére érdekesre sikerült. Szeretem az ilyeneket nagyon. Mikor új impulzusok érik az embert. A tavaszi napsütés feltölti a test és elme minden apró kis szegletét,és tádááám, újra működsz!
A hét első két napja dolgos, felejtős volt. Aztán jött a Paddy's Day. Csodás idő volt és én késztetést éreztem a tavaszi nagytakarításra. Hipp-hopp rendbe kaptuk az egész kecót. Megpucoltam az ablakokat, felporszívóztam, a ramatyot eltüntettem a nappaliból (is). Ez is jó anyám hibája. Lányt szeretett volna, és néha elő is bújik belőlem. :)
Csütörtök - pénteken igazából hajtás volt eléggé, így úgy döntöttem,hogy kell egy kis lazítás. Átmentünk Keith-hez. A régi ház régi, már-már elfeledett emlékeket mozgatott meg bennem. Mondtam is ennek a kis mafla írnek,hogy az ő házában éreztem magam a legjobban mióta Írországban vagyok.
Mindenesetre a tivornya olyan jól sikerült, hogy szombat hajnali 5-kor estünk haza matt kottán. Tényleg jól éreztem magam. Ki is ment a fejemből milyen kis színvonalas bár ez a Hollands.
Szombat reggel valahogy nagyvilágira sikeredett az időtöltés. Tizenegy felé bementünk Bray-be. A postára indultunk feladni cuccokat, majd a kocsihoz vissza úton éreztem,hogy kávét vagy életet szitu van. Így betértem a kis kávézóba ott a sarkon a posta mellett. Elvivős capucchinot rendeltem (mint utóbb kiderült a legjobbat,amit eddig ittam). Az, hogy bejöttem a pultos pasinak már csak hab a tortán. :) Lehet,hogy nagyobb sikerem lenne a homároknál. Vagy csak simán a kis George Michael-es körszakállamat nézte be. Nem tom.
Ezután elmentünk könyvesboltba, sportboltba, majd vettem marha husit,és irány haza. A hétvégi passzus gulyás volt,és jelentem hihetetlen finomra sikerült.
Ezután uszi következett. Hiányzott nagyon így, hogy szerdánként már nincsen. Jókor mentem. Kevesen voltak,és az úszómesterek csini hölgyek. Ideális. :) Hazafele tettem egy kitérőt. Elhatároztam,hogy veszek egy napszemüveget Kilternanban, mert a lemenő nap kiégeti a retinámat. Hosszas válogatás után egy Ralph Lauren-re esett a választás. Nem bántam meg. Ma jól vizsgázott.
Ma. A mai nap 5-kor kezdődött. Korán indultunk,hogy időben leérjünk West Cork-ba. Kecsegtető volt a versenytervezet. Csak vasárnap 8 gyors, 200 induló a nevezési listán. El kell még mondani,hogy soha nem láttam otthon ilyen jól szervezett versenyt. A gyorsok gyakorlatilag egymás mellett voltak. Mindenhol meg tudtad nézni a teljes mezőnyt, vagyis 4-szer láthattad őket,ha akartad, plusz tátogathattál a szervizparkban. Nem tudom hogy csinálták, de okos szervezés volt. Régi álmom volt ennyi MkII-es Escortot, meg WRC-t egy mezőnyben látni. Itt az MkII-es a VFTS, és ezek aztán üvegelik. A fél méter széles úton is keresztbe verik. Tiszta állatok. :)
Hazafelé viszont meg kellett állni, átadni a kormányt Gyuszkónak,mert majdnem elaludtam. Hiába no. Öregszem. Ma este nem kell majd ringatni Bonbon. :)

The last two weeks and the countdown

A múlt hétvégi tudósításom kimaradt ez igaz, de jó okkal. Szabadidőmben újra belevetettem magam a konyhaművészet örömeibe, és meglepően élvezem. Újra felfedeztem magamnak a konyhát, mint Banana Yoshimoto könyvében a főszereplő lány. És bár még mindig azt tartom,hogy a konyha a ház legmagányosabb szeglete,azért mégiscsak el lehet tengetni az időt ott. Leköt, szórakoztat, kihívás, plusz a következő hétre lesz kajám. Jó, nem mondom,hogy olyan jó leszek valaha s,mint anyu, de azért mikor egy-egy kajának hasonlít az illata, állaga, mint az otthoninak,akkor azért mosolyra görbül a szám.A legviccesebb Eddie-nek elmagyarázni milyen ételeket csinálok. A palacsinta csokis pudinggal még csak-csak megvolt, de a paprikás krumpli (Paprika Potatoes) elég furin hangzott. Arról már ne is beszéljünk, milyen arcot vágott mikor közöltem,hogy disznó májat akarok venni.
Apropó máj. A hétvégére tervezett resztelt máj csodásan sikerült. A következő alkalommal néhány változtatást iktatok be és tökéletes lesz. A máj lágy, omlós maradt (nem tudom hogy csináltam,de sikerült) csakhát a recepteket követtem anyu utasítása helyett,és a hagymát nem reszeltem,hanem felvágtam. Ez volt az első hiba. Plusz a 4 fej kicsit talán sok volt a kb 90 deka májhoz. Víz helyett ezúttal vörösbort használtam. (2007-es tasmániai pinot noir) Ebből nagyjából fél litert. Nah legközelebb ezt felesben csinálom majd vízzel,mert így picit túlsavanyította. De mindenesetre ehető,és finom, és jó kiadós kaja,mert jó sok lett. És az egész jó ha belekerült összesen 7 eurómba. Egy egész heti kajáért nem rossz pénz.
Lassan közeledik április és én már számolom a napokat szinte. :) Húsvéttól két hét...álomszerűen hangzik. Jó lesz kicsit kikapcsolódni. Bár ami azt illeti lesz program rendesen. Már egy csomó emberkével szerveződtem,és szerintem nem is lesz ennyi időm. De majd meglátjuk.
Gyuszkó olyan beteg,mint a ló,és szerencsésen megfertőzött engem is. Már örültem,hogy kilábaltam, erre megint takonyban úszok. Pedig mondtam neki,hogy a bacikat zárja be a szobájába...eh, nyüssz.