Biztos megvan mikor a Brian életében a keresztre feszítettek elkezdik ezt a dalocskát énekelni. (nem mellesleg eredeti nyelven borzalmas peckhami(?) akcentussal) Mindig nézd az élet derűs oldalát. Valahogy én is kicsit ezt érzem most, hogy a kereszten lógok, és fütyörésznem kell. Mert érzem a változás szelét,és azt érzem,hogy ez jó szél lesz és ez most jó. Mert ez a szél hazafele fúj.
Soha nem láttam még az ír eget ennyire csillagosnak. Ez a kijelentés kötődhetne az előzőekhez is,mint elégedettségem kifejezése, mely szerint rendben haladok a tervezett úton, de így önmagában is megáll ez a kijelentésem. Valóban soha nem volt még tány ennyire kristálytiszta és csillagokkal teli. No de miért van az,hogy én akárhol vagyok a világban, mindenhol a nagy göncölt látom az égen, ha felnézek? Jah, már ott is a kocsik...I see!
Ráálltam ma a mérlegre - a legrosszabb passzió - és tudomásul kellett vennem,hogy felszedtem egy - másfél kilót. Töprengtem ott állva,hogy vajh miért, míg nem rájöttem! Bundásodás. Ezt a nevet adtam neki. A bundásodás az a folyamat, mely során a testünk (mienk, medvéké) védekezik a tartósan túl hideg ellen. Komolyan mondom ha tovább haladok ezen az úton, négy hónap múlva már valami őssejt kutató csoportban találom magam. :)
Most nézem csak miket írtam... Jaaaj Bonbon te meg hagyod,hogy itt össze-vissza fecsegjek. Ígérem még jövök majd. Over and out!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése