Homesick

Bizony, lassan 3 év után először nagyon mélyen hiányoznak a szüleim. Hiányoznak a reggeli cappuchinok apussal, a kis péksütik, esküszöm még a konyhát is mégegyszer kifesteném, ha még otthon lehetnék. Gyuszkó állítja, hogy vele is ilyen volt, hát én nem tudom. Nagyon nem akaródzott eljönni. Jól éreztem magam otthon velük. Most kicsit olyan volt, mintha visszacseppentem volna a gyerekkoromba, és újra az a békés, jókedvű család voltunk, akik egyébként is. Jólesett az otthoni ház körüli munka. (nem hittem volna,hogy egyszer ilyent mondok)
Az is gáz volt,hogy az egyébként jól sikerült randim másik részvevője tündéri helyes hölgyike volt, és látszott rajta,hogy igenis bejövök neki, de ez a kurva távollét húzta keresztbe...hümm ezt is. Ilyenkor megfordul a fejemben,hogy van-e így értelme egyáltalán itt lenni,ha minden más meg otthon van.Persze a kép, amit az 1-2 hetekben látok otthonról irreális, hiszen ilyenkor nekem ott nincs semmire gondom. Ilyenkor ahogy az angol mondja: Everything is peachie. A baj az,hogy amúgy is. Kurvára igazságtalan az élet, hogy ide száműzött, ők meg ott vannak, most megint messze tőlem.
Eddie azt mondta,hogy ez az érzés normális ( mint Margit - nooormááális) mert most nincs nő, meg más egyéb a fejembe, és az agyam most találkozott szembe először a gondolattal egy az egyben, hogy bizony a szülők hiányát nem pótolja semmi.
Meg aztán szerintem az is van, hogy vénülök. Jah, már majdnem 29 vagyok. :)
A depressziót fokozandó el is felejtkeztem a tényről,hogy a kocsimban Bonanza Banzai összes van éppen.

"Újra játszol, újra élsz,
Magányodról nem beszélsz.
Hangok hívnak, visszatérsz,
Nem szeretsz és nem remélsz."

Bonanza Banzai - Újra élsz

Busy week @ home

Kedves Bonbon! El sem hiszed mi minden történt velem mióta itthon vagyok. Egy rakás dolgot elintéztem, amit el akartam. Új bankszámla, helyi ismerősök körbelátogatása, megállapítottam, hogy Gábor még mindig remeg a Horváthéktól és mi már kurvára nem fogunk soha versenyezni, de pont leszarom. Ha valaki gyáva, hát akkor az nem az én szintem, és nem feltétlenül kell nekem visszasüllyednem ide. Majd ha versenyt akarok, akkor tudok találni valakit. Nem gond. Így legalább szabad volt a hétvégém, és el tudtam menni Győrbe Vikihez. Hiba lett volna kihagyni. Meg kell állapítanom,hogy 28 (és fél) éves facér pasinak lenni klasszisokkal jobb,mint 22, vagy 23 évesnek volt. A korombeli nők, ahogy a hétvégén is kiderült tudják jól mit akarnak. Rég volt (értsd soha) hogy egy diszkóban 4 lánnyal táncoltam, és hogy valaki mindenáron velem akart lassúzni. Hümm. A kor a mi - férfiak - malmára hajtaná a vizet? :) Mindenesetre igazán sajnálom az ilyen dolgok miatt, hogy nem vagyok itthon. Mindenesetre a buli olyan jó volt, hogy 5 órakor mentünk haza reggel. Szakiskolás korom óta nem voltam bulizni hajnal 5-ig.
Most a hét eleje a nyugié kicsit, aztán szerdán lesz egy randim Pesten, meg új gumik a kocsira.
Meglássuk. :) Csak kár, hogy gyorsan telik az idő... :(