Still Alive

Szia Bonbon. Még élek, csak nem igen volt mesélnivalóm a hétvégén. Mindig nem lehetek beszédes kedvemben nemdö? Majd ígérem pótolom, mert szeretnék mesélni Arash-ról az iraki fiúról, és a 30 hosszos úszásaimról, de most fáradt vagyok.Nagyjából mindenhez.Kiégtem.

Leap Year

Egyértelműen felküzdötte magát egyből a top 3-ba nálam ez a film. Ma néztem meg,még friss az élmény. Nagyon ott volt. Az egész tényleg annyira ír volt, hogy nagyon. Oké, a traveller akcentust nem sikerült lekopizni, de amúgy csillagos öt.
Ami a hetemet illeti viszonylag hamar elszaladt. Remélem a következő is csatlakozik a klubhoz.
Csináltam finom főzit. Klasszisokkal jobb így, hogy végre tettem bele cukrot is. :)
Ami az "otthon akarok lenni, nyaff" feelinget illeti mondhatnám,hogy elmúlt, de úgy neveltek,hogy nem szép dolog hazudni.
Az üzlettel kezdenek egyenesbe jönni a dolgok...persze kár volna elkiabálni.
És hurrá! Újra van telefonom. Viszont már annyira elszoktam tőle,hogy most meg nem használom.
Ma korai lefekvés és DVD-s este lesz. Kell néha punnyadni is. Főleg,hogy a hét hajtós volt, és az úszással sem lazsáltam.

Swimmin',swimmin',swimmin'... and a little depression

Hajónapló, csillagidő: 20100503 (túl sok Star Trek-et nézek mostanában)
A napok gyorsan telnek, nagyjából most össze is folyik egyik a másikkal. A céges dolgokat is próbálom kicsit összerántani, de nagyon nem könnyű egyszerre kétfelé fókuszálni. De most kell erősnek lennem és helyre rántani az életem, hogy aztán majd később jobb legyen. Túlságosan tohonya voltam a múltban. A céggel kapcsolatban mindketten azok voltunk ami azt illeti. Erről volt egy kissebb beszélgetésünk ismét Gyuszkóval,és azt hiszem megértette miről is beszélek. Remélem legalábbis. Meg kell szoknom, hogy az, hogy az én nevem mellett szerepel az, hogy Director, az kötelességekkel is jár, nem csak előnyökkel. Én vagyok az, akinek mindig tovább kell lendítenie a dolgokat a punnyadtságból. Ehhez viszont nekem kell változnom. Ha az idős fickó odafent, akivel nem túl beszédes a viszonyunk segít nekem ebben, akkor azt hiszem jobb emberré vállhatok, de mindenesetre eredményesebbé. Ehhez viszont rengeteg energia kell.
Szerencsére az úszás segít. A mindennapok rohama után az mindig feltölt. Leúszom a magam kis 16-20 hosszát,és máris jobban érzem magam. A fejem kitisztul, értelmes, használható gondolataim születnek,és ami fontos, tudok a jövőre koncentrálni, ahelyett, hogy a múlt veszteségein keseregnék.
Igen, mert mindenkinek megvan az idő az életében, mikor eljön a nagy Ő. Nekem ez az időszak 2 évig tartott csupán. Ennyire futotta. Viszont ha folyton ezen keseregnék, azzal elszúrnék még úgy kb 30-40 eljövendő évet. Így tehát azt mondtam,hogy egyáltalán nem foglalkozom ezzel a párkapcsolati kérdéssel. Megvagyok én egyedül, és így is lehet életet építeni. (bár kétségtelen, hogy kissé magányosabb)
Mindenesetre igyekszem kicsit másabb, "tökéletesebb" életet élni, vagy teremteni magam számára, és így igazán jobb valakivé válni. Sok hiba vár még kijavításra.
Ez persze nehéz úgy ha hiányzik valami...valaki. Mióta visszajöttem nagyon hiányoznak a szüleim. Talán még soha ennyire. Jó apuval beszélgetni Skype-on,és jó hallani,hogy hiányoznak a közös capucchinozások. És esküszöm jobban élveztem a közös házimunkát, mint bármit eddig valaha. És jó volt otthon ülni velük, még ha néha 3 külön helyiségben is voltunk, de mégis együtt, egy házban. Mikor annyi időt töltök tőlük távol. Így ha haza megyek ajándék együtt minden perc.
Aztán itt volt az anyák napja is. Átnéztem rengeteg verses képeslapot,és elfogott a könnyezhetnék. (jó, tudom, legközelebb ne hagymaszeleteléskor nézegessem a monitort) :)
De a lényeg, hogy mindketten szörnyen hiányoznak, és főként miattuk vágyódom haza.