2010. augusztus 21., szombat

I'm back.


Nah újra itt egy picit. Furán festhetek amint a pogácsás tállal az ölemben ütöm a billentyűzetet, dehát én márcsak ilyen vagyok. Mivel kimondottan normális kaját ma nem ettem, így marad a pogi elnassolása. Nem mintha nem volna finom. Már egy hete vagyok egyedül, és Istenemre mondom élvezem. Nem gondoltam volna, mert utóbbi időben elég erőteljesen rá voltam akadva Gyuszkó társaságára...aki viszont Siobhán-ra volt ráakadva, vagyis végső soron akkor is csak egyedül voltam. Ha beszélgettünk esténként és megcsörrent a telefon - MERT MINDIG MEGCSÖRREN - akkor már tudtam, hogy duma finish, anya hívja apát. Valahogy érdekes, hogy Gyulában ennyi szociális érzék sosem szorult. Mikor én telefonáltam ő szó nélkül odapofátlankodott. Mindegy. Most jó egyedül. Kicsit a webshopra is koncentrálni tudok, ami jó. Vannak vásárlók is, ha nem is sok. Amióta pedig volt Vikivel a kis beszélgetésem mikor itt volt, azóta határozottan a kedvem is jobb. Jó kicsit elfoglalni magam. Úszni járok, dolgozom, céget rendezek, bevásárlok, főzök, sütök - tartom a pogis tálat az ölemben és csócsálok - autót mosok szépítek.Vagyis nagyjából megvan minden ami kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Úgy fest lesz egy harmadik lakónk, de amíg nem láttam a pénzt tőle addig nem mondok inkább semmit. Ha beköltözik tudom, hogy sok mindent kell majd feladni cserébe azért a megmaradó 140 euroért, de lenyelem a békát, mert ha szeptemberben otthon változik az építési osztály és át tudom íratni a telket Fokon, akkor lesz mire spórolnom. Akkor viszont havi 140 euro sokat számít. Nah de ez még messze van.
Jó összevissza voltam Bonbon, de ez van ha sok idő kimarad. Látod azért legalább most győztem a lusta énem felett és meglátogattalak.
Jah és még annyit, hogy az éjjel drága Borimmal álmodtam. Szép volt és hihetetlenül okos, mint egész életében. Talán a tegnap látott dobermann volt az ihlető...ki tudja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése