Voltál már úgy Bonbon,hogy semmi okod nem volt rá,mégis aggódtál,mitöbb féltél valamitől? Hát én igen.Legutóbb pont ma.Félni kezdtem,hogy nem vagyok jó,elég jó párja Adrincsnak.Ahogy elnéztem miközben msn-ezett egy barátjával és el-el mosolyodott, eltűnődtem,hogy mikor mi beszélgetünk nem nevet már,vagy kevesebbet.Sokszor rosszkedvően ül a gép előtt de legalábbis lehangoltan,mígnem mondjuk Fló,vagy valaki hozzá nem szól és akkor felvidul.Nekem ezt nem sikerül elérnem...úgy érzem néha,hogy egyre többször nem.És ahogy erre gondoltam ott mozgolódott a fejemben egy másik érzés: "Gyerünk! Mondj már neki valamit,hogy legalább a lépést tartsd te sügér!" De semmi értelmes nem szakadt ki belőlem.Nem tudok többé emberekkel kommunikálni? Ideértve a tulajdon menyasszonyomat is? Régen képes voltam meddő nőnél terhességet előidézni pusztán a beszélőkémmel...erre most tessék.Semmi.Komolyan nagyon aggódom.Én csak azt tudom,hogy nem akarom őt elveszíteni,mert a szívem nagyobbik hányadát már ő birtokolja nem is én magam.De legyünk őszinték ez a dolog előbb,vagy utóbb neki is szemet fog szúrni,és eltűnődik rajta.És lehet,hogy a konklúzió nem lesz túl kedvező számomra.
Igaza van.Kimaradok a legszebb éveiből,a legszebb pillanataiból és ez borzasztóan bánt.Tudom jól,hogy akkor sem tudnék vele együtt lenni,ha otthon lennék.Mégis bánt a dolog.Kiszívja az energiámat,elveszi az életkedvemet.Mert kilátástalan,és annyira csekély reménnyel kecsegtet......Nem akarok így külön lenni és végignézni ahogy meghal a kapcsolatunk.Szeretnék vele lenni és megosztani minden apró momentumot.Miért nem olyan egyszerű ez,mint a normális embereknél?
Sok kérdés és mind-mind válasz nélkül.Ő édesem ott küzd Szegeden a közös jövőnket előkészítve,én pedig itt küzdök naponta egy szép,közös jövőért....Ugye lesz Bonbon?Ugye?
Szeretem őt.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése