Many good thing and loads of homesick

Kedves Bonbon - feltéve ha még szóba állsz velem - el kell mesélnem, hogy miért nem jártam feléd már nagyon rég. Részint elfoglalt voltam, de leginkább lusta - kérlek ne nézz így! Rengeteg dolog történt velem és körülöttem, mégis. Valahogy mire oda jutottam volna, hogy megörökítem, elújságolom neked, addigra elfáradtam, lefeküdtem...stb. A legfrissebb - ha megengeded, hogy belekezdjek - hogy egy idős úriember kerekét csináltam a minap. Valahogy ismerős volt, de nem tudtam honnan. Majd ahogy beszélgettünk megkérdezte, hogy ugye én már régóta itt dolgozom? És akkor tudtam. "Nem volt Önnek egy piros Megane-ja?" - kérdeztem félve. - Fiatalember nagyon jó a memóriája - jött a válasz. Ő volt az első ügyfelem akit tisztán megértettem amit mond mikor 3 éve kijöttem. És még ő is emlékezett. Ő volt az aki akkor azt mondta nekem, hogy üdvözöljük itt, szükségünk van magára! Jólesett ilyent hallani. És most is jól elbeszélgettünk.
Amúgy visszaolvastam az uccsó bejegyzésemet,és most sem sokkal kevésbé komplex az életem. Dolgozom, úszni járok - el kell kerülni a téli bundásodást. :) - Sövér Lacika dolgit rendezgetem, céget irányítgatom, szóval nem unatkozom. Csak hát most rendesen honvágyam van miután két remek hetet töltöttem otthon végre először Csabival együtt! :) De most kicsit - vagy inkább nagyon - rossz. De vele kell élnem...ezzel a tudattal. :S
Légy jó Bonbon. Még jelentkezem ígérem, de most Apprentice a tv-ben. :)

I'm back.

Nah újra itt egy picit. Furán festhetek amint a pogácsás tállal az ölemben ütöm a billentyűzetet, dehát én márcsak ilyen vagyok. Mivel kimondottan normális kaját ma nem ettem, így marad a pogi elnassolása. Nem mintha nem volna finom. Már egy hete vagyok egyedül, és Istenemre mondom élvezem. Nem gondoltam volna, mert utóbbi időben elég erőteljesen rá voltam akadva Gyuszkó társaságára...aki viszont Siobhán-ra volt ráakadva, vagyis végső soron akkor is csak egyedül voltam. Ha beszélgettünk esténként és megcsörrent a telefon - MERT MINDIG MEGCSÖRREN - akkor már tudtam, hogy duma finish, anya hívja apát. Valahogy érdekes, hogy Gyulában ennyi szociális érzék sosem szorult. Mikor én telefonáltam ő szó nélkül odapofátlankodott. Mindegy. Most jó egyedül. Kicsit a webshopra is koncentrálni tudok, ami jó. Vannak vásárlók is, ha nem is sok. Amióta pedig volt Vikivel a kis beszélgetésem mikor itt volt, azóta határozottan a kedvem is jobb. Jó kicsit elfoglalni magam. Úszni járok, dolgozom, céget rendezek, bevásárlok, főzök, sütök - tartom a pogis tálat az ölemben és csócsálok - autót mosok szépítek.Vagyis nagyjából megvan minden ami kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Úgy fest lesz egy harmadik lakónk, de amíg nem láttam a pénzt tőle addig nem mondok inkább semmit. Ha beköltözik tudom, hogy sok mindent kell majd feladni cserébe azért a megmaradó 140 euroért, de lenyelem a békát, mert ha szeptemberben otthon változik az építési osztály és át tudom íratni a telket Fokon, akkor lesz mire spórolnom. Akkor viszont havi 140 euro sokat számít. Nah de ez még messze van.
Jó összevissza voltam Bonbon, de ez van ha sok idő kimarad. Látod azért legalább most győztem a lusta énem felett és meglátogattalak.
Jah és még annyit, hogy az éjjel drága Borimmal álmodtam. Szép volt és hihetetlenül okos, mint egész életében. Talán a tegnap látott dobermann volt az ihlető...ki tudja.

World Cup, and Cherry Beer

Ez nem én vagyok Bonbon. Focit nézek és meggysört iszom. Mondjuk a meccsek jók, a sör meg tényleg finom, de a fenébe is ez marhára nem én vagyok. Emellett a végtelenségig le is vagyok törve, mert nem tudok hazamenni augusztusban.Pedig nagyon szeretnék.
A jó hír viszont az, hogy hála a kitartó úszásnak fogy el a tévénéző izom a hasamról, ami már kölyök korom óta ott volt és frusztrált. Szerintem fog még akkor is ha véletlenül sikerülne kockahasúra úszni magam.
Utálok egyedül lenni.Ezt még szögezzük le a végére.
Megnéztem az Up in the Air c. filmet Clooney-tól és azt mondtam tudnék úgy élni. Siobhán is látta,és azt mondta szerinte nem, mert nagyon magányos dolog minden nap egyedül utazni. Erre felvázoltam neki egy napom. Felkelek EGYEDÜL. A munkában, főleg ha pörgős nap van nincs idő beszélgetni, kvázi EGYEDÜL töltöm az egész napot. Aztán úszni megyek EGYEDÜL.Majd itthon vacsi, fürcsi EGYEDÜL,és a legrosszabb, EGYEDÜL fekszem le. Kérdeztem hát hol a különbség? Nem tudott válaszolni. Szóval lennék én olyan, mint GC abban a filmben.
És kurvára utálok egyedül lenni.

Still Alive

Szia Bonbon. Még élek, csak nem igen volt mesélnivalóm a hétvégén. Mindig nem lehetek beszédes kedvemben nemdö? Majd ígérem pótolom, mert szeretnék mesélni Arash-ról az iraki fiúról, és a 30 hosszos úszásaimról, de most fáradt vagyok.Nagyjából mindenhez.Kiégtem.

Leap Year

Egyértelműen felküzdötte magát egyből a top 3-ba nálam ez a film. Ma néztem meg,még friss az élmény. Nagyon ott volt. Az egész tényleg annyira ír volt, hogy nagyon. Oké, a traveller akcentust nem sikerült lekopizni, de amúgy csillagos öt.
Ami a hetemet illeti viszonylag hamar elszaladt. Remélem a következő is csatlakozik a klubhoz.
Csináltam finom főzit. Klasszisokkal jobb így, hogy végre tettem bele cukrot is. :)
Ami az "otthon akarok lenni, nyaff" feelinget illeti mondhatnám,hogy elmúlt, de úgy neveltek,hogy nem szép dolog hazudni.
Az üzlettel kezdenek egyenesbe jönni a dolgok...persze kár volna elkiabálni.
És hurrá! Újra van telefonom. Viszont már annyira elszoktam tőle,hogy most meg nem használom.
Ma korai lefekvés és DVD-s este lesz. Kell néha punnyadni is. Főleg,hogy a hét hajtós volt, és az úszással sem lazsáltam.

Swimmin',swimmin',swimmin'... and a little depression

Hajónapló, csillagidő: 20100503 (túl sok Star Trek-et nézek mostanában)
A napok gyorsan telnek, nagyjából most össze is folyik egyik a másikkal. A céges dolgokat is próbálom kicsit összerántani, de nagyon nem könnyű egyszerre kétfelé fókuszálni. De most kell erősnek lennem és helyre rántani az életem, hogy aztán majd később jobb legyen. Túlságosan tohonya voltam a múltban. A céggel kapcsolatban mindketten azok voltunk ami azt illeti. Erről volt egy kissebb beszélgetésünk ismét Gyuszkóval,és azt hiszem megértette miről is beszélek. Remélem legalábbis. Meg kell szoknom, hogy az, hogy az én nevem mellett szerepel az, hogy Director, az kötelességekkel is jár, nem csak előnyökkel. Én vagyok az, akinek mindig tovább kell lendítenie a dolgokat a punnyadtságból. Ehhez viszont nekem kell változnom. Ha az idős fickó odafent, akivel nem túl beszédes a viszonyunk segít nekem ebben, akkor azt hiszem jobb emberré vállhatok, de mindenesetre eredményesebbé. Ehhez viszont rengeteg energia kell.
Szerencsére az úszás segít. A mindennapok rohama után az mindig feltölt. Leúszom a magam kis 16-20 hosszát,és máris jobban érzem magam. A fejem kitisztul, értelmes, használható gondolataim születnek,és ami fontos, tudok a jövőre koncentrálni, ahelyett, hogy a múlt veszteségein keseregnék.
Igen, mert mindenkinek megvan az idő az életében, mikor eljön a nagy Ő. Nekem ez az időszak 2 évig tartott csupán. Ennyire futotta. Viszont ha folyton ezen keseregnék, azzal elszúrnék még úgy kb 30-40 eljövendő évet. Így tehát azt mondtam,hogy egyáltalán nem foglalkozom ezzel a párkapcsolati kérdéssel. Megvagyok én egyedül, és így is lehet életet építeni. (bár kétségtelen, hogy kissé magányosabb)
Mindenesetre igyekszem kicsit másabb, "tökéletesebb" életet élni, vagy teremteni magam számára, és így igazán jobb valakivé válni. Sok hiba vár még kijavításra.
Ez persze nehéz úgy ha hiányzik valami...valaki. Mióta visszajöttem nagyon hiányoznak a szüleim. Talán még soha ennyire. Jó apuval beszélgetni Skype-on,és jó hallani,hogy hiányoznak a közös capucchinozások. És esküszöm jobban élveztem a közös házimunkát, mint bármit eddig valaha. És jó volt otthon ülni velük, még ha néha 3 külön helyiségben is voltunk, de mégis együtt, egy házban. Mikor annyi időt töltök tőlük távol. Így ha haza megyek ajándék együtt minden perc.
Aztán itt volt az anyák napja is. Átnéztem rengeteg verses képeslapot,és elfogott a könnyezhetnék. (jó, tudom, legközelebb ne hagymaszeleteléskor nézegessem a monitort) :)
De a lényeg, hogy mindketten szörnyen hiányoznak, és főként miattuk vágyódom haza.

Homesick

Bizony, lassan 3 év után először nagyon mélyen hiányoznak a szüleim. Hiányoznak a reggeli cappuchinok apussal, a kis péksütik, esküszöm még a konyhát is mégegyszer kifesteném, ha még otthon lehetnék. Gyuszkó állítja, hogy vele is ilyen volt, hát én nem tudom. Nagyon nem akaródzott eljönni. Jól éreztem magam otthon velük. Most kicsit olyan volt, mintha visszacseppentem volna a gyerekkoromba, és újra az a békés, jókedvű család voltunk, akik egyébként is. Jólesett az otthoni ház körüli munka. (nem hittem volna,hogy egyszer ilyent mondok)
Az is gáz volt,hogy az egyébként jól sikerült randim másik részvevője tündéri helyes hölgyike volt, és látszott rajta,hogy igenis bejövök neki, de ez a kurva távollét húzta keresztbe...hümm ezt is. Ilyenkor megfordul a fejemben,hogy van-e így értelme egyáltalán itt lenni,ha minden más meg otthon van.Persze a kép, amit az 1-2 hetekben látok otthonról irreális, hiszen ilyenkor nekem ott nincs semmire gondom. Ilyenkor ahogy az angol mondja: Everything is peachie. A baj az,hogy amúgy is. Kurvára igazságtalan az élet, hogy ide száműzött, ők meg ott vannak, most megint messze tőlem.
Eddie azt mondta,hogy ez az érzés normális ( mint Margit - nooormááális) mert most nincs nő, meg más egyéb a fejembe, és az agyam most találkozott szembe először a gondolattal egy az egyben, hogy bizony a szülők hiányát nem pótolja semmi.
Meg aztán szerintem az is van, hogy vénülök. Jah, már majdnem 29 vagyok. :)
A depressziót fokozandó el is felejtkeztem a tényről,hogy a kocsimban Bonanza Banzai összes van éppen.

"Újra játszol, újra élsz,
Magányodról nem beszélsz.
Hangok hívnak, visszatérsz,
Nem szeretsz és nem remélsz."

Bonanza Banzai - Újra élsz