Today...

A mai nap csak úgy volt.Telt.Rettenetes izomláz van a jobb vádlimban az úgynevezett kényszertartásom miatt,de legalább a térdemet nem éreztem annyira.

Viszonylag hamar elérkezett a 4 órai tea ideje fél 5-kor.Duey is megitta a maga adagját jó habosan,ahogy szereti. :) (mert tudod Bonbon az úgy van,hogy ha beleköpsz a forró teába az nem vegyül ám el!Nem bizony.kis,fehér habként ott úszkál a tetején.Hiába na,hálás dolog ez a tető a kis poharakon. )

A capuchinom közben az én közelgő MRI vizsgálatom (angolul nagyon doktorosan hangzik - emeráj szkenn) járt a fejemben a Finglas beli Cappagh (ejtsd: kapa) kórházban.Azon tűnődtem mire számítson az ember fia egy olyan kórház orvosaitól,ami egy földművelési eszközről kapta a nevét? Behalok. Mindegy.Mire odaérek egyébként már talán azt is elfelejtem,hogy fájt a térdem.

Aztán mikor jöttünk haza valami semmirekellő a Q102-n arról énekelt,hogy ez a nap lehet életünk legszebb napja.Hát ha ilyen a legszebb napja,akkor igencsak csúfos jövő elé nézünk...

Majd a hab a tortán: Kedvesemet megtalálta telefonon drága mamuja.Nem értem hogyan.Utálom,hogy ezt a törékeny,csupa életkedv,és szeretet lányt rettegésben tartja egy összezavarodott,neurotikus nő,aki köszönő viszonyban sincs azzal,akit régen anyukájának hívott. Nagyon sajnálom szegényt és megszakad a szívem,hogy nem tehetek ellene semmit.Nem védhetem meg....Legyen végre VÉGE!!! Hagyjatok minket élni boldogan,mint a mesében,míg meg nem halunk!Odafent remélem mindenki eleget röhögött már rajtunk,és abbahagyják a szivatásunkat!Eh....morrrr

Jah apropó anyukák...anutám fent van iwiwen! :D Hát lehidalok.Nagyon profi.Soha nem gondoltam volna,hogy valaha számítógéppel ilyent csinál majd a portörlésen kívül. :) Marha büszke vagyok. :)

Will I ever???

Vajon örökre itt ragadok? És mindig így fogok kinlódni mint most? Mert most azt érzem,hogy nagyon nem jó semmi.A térdem sajog,tán soha nem lesz az igazi.A házból menekülnünk kellene,mert most,hogy Ádám megunta és hazamegy újra eszetlen összeget kell fizetnünk.Ki szeretne a recesszió közepén 700 eurot fizetni havonta?Még az 500 is sok,de inkább. Co.Meath-ben már szinte 3 szobás házat lehet ennyiért bérelni.
Eh nem tudom.Azt érzem,hgy sok ami most megint a fejem fölött tornyosul.
Beadtam az önéletrajzom.Megtettem végre.Ugyan én is egy eszeveszett barom vagyok,hogy akkor próbálok találni másik munkát mikor fél Írország munkanélküli. De talán nekem is lehet szerencsém.
Ha már itt vagyok,és taposom azt a bizonyos taposni való malmot,akkor szeretném,hogy legyen látszatja.Másfelől nem szeretném,hogy rosszul érezzem magam itt...akkor már régen rossz.
Talán itt az idő váltani....talán minden téren...egyet kivéve.Az egyetlen biztos pontot az életemben.Ugye tudod kiről van szó Bonbon? ;)

Now You're gone...

Itt volt.16 csödás napig bearanyozta az életem,majd huss,elrepült.Az élet most tré megint. Fel sem fogtam igazából.Nem pityeregtem a reptéren.Mégcsak fel sem zaklatott.Nem értettem miért.Mostmár tudom.Mikor hazajöttem és megittam a kávét amit még az Ő puha kezei csináltak, kint álltam a kertben és rámtört az üresség érzése,és mondom neked Bonbon ennél rosszabb nincsen.Akkor ott a reptéren azért nem pityeredtem el,mert képtelen voltam felfogni,hogy újra ez történik.Az agyam nem tudatosította,hogy elmegy,itthagy ismét. Vagy az is lehet,hogy egy bizonyos számon túl már nem képes többször meghalni a lelkünk,és én most értem el a limitet.Nem tudom,csak azt,hogy jó volt,most pedig rossz.

"Fáj a fejem,a szívem túl nagy

És nem tudom, nem tudom hol vagy

Forog a világ, elfolyik minden

Nekem senkim, de senkim sincsen"

Vad Fruttik: Nekem senkim sincsen

I'm alone again,and I really miss U so Honey...