A mai nap csak úgy volt.Telt.Rettenetes izomláz van a jobb vádlimban az úgynevezett kényszertartásom miatt,de legalább a térdemet nem éreztem annyira.
Viszonylag hamar elérkezett a 4 órai tea ideje fél 5-kor.Duey is megitta a maga adagját jó habosan,ahogy szereti. :) (mert tudod Bonbon az úgy van,hogy ha beleköpsz a forró teába az nem vegyül ám el!Nem bizony.kis,fehér habként ott úszkál a tetején.Hiába na,hálás dolog ez a tető a kis poharakon. )
A capuchinom közben az én közelgő MRI vizsgálatom (angolul nagyon doktorosan hangzik - emeráj szkenn) járt a fejemben a Finglas beli Cappagh (ejtsd: kapa) kórházban.Azon tűnődtem mire számítson az ember fia egy olyan kórház orvosaitól,ami egy földművelési eszközről kapta a nevét? Behalok. Mindegy.Mire odaérek egyébként már talán azt is elfelejtem,hogy fájt a térdem.
Aztán mikor jöttünk haza valami semmirekellő a Q102-n arról énekelt,hogy ez a nap lehet életünk legszebb napja.Hát ha ilyen a legszebb napja,akkor igencsak csúfos jövő elé nézünk...
Majd a hab a tortán: Kedvesemet megtalálta telefonon drága mamuja.Nem értem hogyan.Utálom,hogy ezt a törékeny,csupa életkedv,és szeretet lányt rettegésben tartja egy összezavarodott,neurotikus nő,aki köszönő viszonyban sincs azzal,akit régen anyukájának hívott. Nagyon sajnálom szegényt és megszakad a szívem,hogy nem tehetek ellene semmit.Nem védhetem meg....Legyen végre VÉGE!!! Hagyjatok minket élni boldogan,mint a mesében,míg meg nem halunk!Odafent remélem mindenki eleget röhögött már rajtunk,és abbahagyják a szivatásunkat!Eh....morrrr
Jah apropó anyukák...anutám fent van iwiwen! :D Hát lehidalok.Nagyon profi.Soha nem gondoltam volna,hogy valaha számítógéppel ilyent csinál majd a portörlésen kívül. :) Marha büszke vagyok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése