2009. január 26., hétfő

On my own Feet!...I really hope so!


Totális káosz volt a mai napom.A munkahelyen a szokásos hétfői rohanás volt,igazából szót sem érdemel.Eddie egész nap azt ecsetelte milyen állatit kuffantott a barátnőjével.Kicsit olyan mint egy brazil szappanopera...vagy inkább mint egy új Jenna Jameson mozi.

Hazaérve iszonytató bűz fogadott a lakásban.Szinte neki lehetett támaszkodni.Gyuszkó kelbimbót csinált....úgy másfél hete.Az azóta rohadt a tűzhelyen.Eh néha eléggé elhagyja magát.Persze ez még Istenes volt ahhoz képest mikor a csirkét hagyta bent nekem a hűtőben és az az ajtó kinyitása után magától sétált ki a kukához.

Fürdés és vacsi után nekiestem óriási elánnal a munkának.Úgy értem az igazi munkának.Elkezdtem összeállítani az árlistát a termékekről,és igazán éreztem magamban,hogy ennek van értelme,és élvezem amit csinálok.Hihetetlen hévvel hasonlítgattam össze az árainkat az otthoniakkal,és LÁM! mit találtam?Amellett,hogy tudatosult bennem,hogy versenyképesek vagyunk kiderült az is számomra,hogy a hölgy aki a múltkor érdeklődött termékeink iránt nem más,mint a konkurencia kémje,és marketingese....ügyes húzás meg kell hagyni....de jön még kutyára kamion!

Nem tudom.Tényleg azt érzem,hogy ezzel kell foglalkoznom.Hogy ebben van fantázia.Tény,hogy sok erőfeszítés,rengeteg munka,de ahogy Karl Marx mondta: "A tőke olyan holt munka, amely vámpír módjára csakis az élő munka erejének kiszivásából él, és minél több munkát szív magába, annál jobban él!" És ha valakinek,hát neki elhiszem. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése