Many good thing and loads of homesick

Kedves Bonbon - feltéve ha még szóba állsz velem - el kell mesélnem, hogy miért nem jártam feléd már nagyon rég. Részint elfoglalt voltam, de leginkább lusta - kérlek ne nézz így! Rengeteg dolog történt velem és körülöttem, mégis. Valahogy mire oda jutottam volna, hogy megörökítem, elújságolom neked, addigra elfáradtam, lefeküdtem...stb. A legfrissebb - ha megengeded, hogy belekezdjek - hogy egy idős úriember kerekét csináltam a minap. Valahogy ismerős volt, de nem tudtam honnan. Majd ahogy beszélgettünk megkérdezte, hogy ugye én már régóta itt dolgozom? És akkor tudtam. "Nem volt Önnek egy piros Megane-ja?" - kérdeztem félve. - Fiatalember nagyon jó a memóriája - jött a válasz. Ő volt az első ügyfelem akit tisztán megértettem amit mond mikor 3 éve kijöttem. És még ő is emlékezett. Ő volt az aki akkor azt mondta nekem, hogy üdvözöljük itt, szükségünk van magára! Jólesett ilyent hallani. És most is jól elbeszélgettünk.
Amúgy visszaolvastam az uccsó bejegyzésemet,és most sem sokkal kevésbé komplex az életem. Dolgozom, úszni járok - el kell kerülni a téli bundásodást. :) - Sövér Lacika dolgit rendezgetem, céget irányítgatom, szóval nem unatkozom. Csak hát most rendesen honvágyam van miután két remek hetet töltöttem otthon végre először Csabival együtt! :) De most kicsit - vagy inkább nagyon - rossz. De vele kell élnem...ezzel a tudattal. :S
Légy jó Bonbon. Még jelentkezem ígérem, de most Apprentice a tv-ben. :)

I'm back.

Nah újra itt egy picit. Furán festhetek amint a pogácsás tállal az ölemben ütöm a billentyűzetet, dehát én márcsak ilyen vagyok. Mivel kimondottan normális kaját ma nem ettem, így marad a pogi elnassolása. Nem mintha nem volna finom. Már egy hete vagyok egyedül, és Istenemre mondom élvezem. Nem gondoltam volna, mert utóbbi időben elég erőteljesen rá voltam akadva Gyuszkó társaságára...aki viszont Siobhán-ra volt ráakadva, vagyis végső soron akkor is csak egyedül voltam. Ha beszélgettünk esténként és megcsörrent a telefon - MERT MINDIG MEGCSÖRREN - akkor már tudtam, hogy duma finish, anya hívja apát. Valahogy érdekes, hogy Gyulában ennyi szociális érzék sosem szorult. Mikor én telefonáltam ő szó nélkül odapofátlankodott. Mindegy. Most jó egyedül. Kicsit a webshopra is koncentrálni tudok, ami jó. Vannak vásárlók is, ha nem is sok. Amióta pedig volt Vikivel a kis beszélgetésem mikor itt volt, azóta határozottan a kedvem is jobb. Jó kicsit elfoglalni magam. Úszni járok, dolgozom, céget rendezek, bevásárlok, főzök, sütök - tartom a pogis tálat az ölemben és csócsálok - autót mosok szépítek.Vagyis nagyjából megvan minden ami kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Úgy fest lesz egy harmadik lakónk, de amíg nem láttam a pénzt tőle addig nem mondok inkább semmit. Ha beköltözik tudom, hogy sok mindent kell majd feladni cserébe azért a megmaradó 140 euroért, de lenyelem a békát, mert ha szeptemberben otthon változik az építési osztály és át tudom íratni a telket Fokon, akkor lesz mire spórolnom. Akkor viszont havi 140 euro sokat számít. Nah de ez még messze van.
Jó összevissza voltam Bonbon, de ez van ha sok idő kimarad. Látod azért legalább most győztem a lusta énem felett és meglátogattalak.
Jah és még annyit, hogy az éjjel drága Borimmal álmodtam. Szép volt és hihetetlenül okos, mint egész életében. Talán a tegnap látott dobermann volt az ihlető...ki tudja.

World Cup, and Cherry Beer

Ez nem én vagyok Bonbon. Focit nézek és meggysört iszom. Mondjuk a meccsek jók, a sör meg tényleg finom, de a fenébe is ez marhára nem én vagyok. Emellett a végtelenségig le is vagyok törve, mert nem tudok hazamenni augusztusban.Pedig nagyon szeretnék.
A jó hír viszont az, hogy hála a kitartó úszásnak fogy el a tévénéző izom a hasamról, ami már kölyök korom óta ott volt és frusztrált. Szerintem fog még akkor is ha véletlenül sikerülne kockahasúra úszni magam.
Utálok egyedül lenni.Ezt még szögezzük le a végére.
Megnéztem az Up in the Air c. filmet Clooney-tól és azt mondtam tudnék úgy élni. Siobhán is látta,és azt mondta szerinte nem, mert nagyon magányos dolog minden nap egyedül utazni. Erre felvázoltam neki egy napom. Felkelek EGYEDÜL. A munkában, főleg ha pörgős nap van nincs idő beszélgetni, kvázi EGYEDÜL töltöm az egész napot. Aztán úszni megyek EGYEDÜL.Majd itthon vacsi, fürcsi EGYEDÜL,és a legrosszabb, EGYEDÜL fekszem le. Kérdeztem hát hol a különbség? Nem tudott válaszolni. Szóval lennék én olyan, mint GC abban a filmben.
És kurvára utálok egyedül lenni.

Still Alive

Szia Bonbon. Még élek, csak nem igen volt mesélnivalóm a hétvégén. Mindig nem lehetek beszédes kedvemben nemdö? Majd ígérem pótolom, mert szeretnék mesélni Arash-ról az iraki fiúról, és a 30 hosszos úszásaimról, de most fáradt vagyok.Nagyjából mindenhez.Kiégtem.

Leap Year

Egyértelműen felküzdötte magát egyből a top 3-ba nálam ez a film. Ma néztem meg,még friss az élmény. Nagyon ott volt. Az egész tényleg annyira ír volt, hogy nagyon. Oké, a traveller akcentust nem sikerült lekopizni, de amúgy csillagos öt.
Ami a hetemet illeti viszonylag hamar elszaladt. Remélem a következő is csatlakozik a klubhoz.
Csináltam finom főzit. Klasszisokkal jobb így, hogy végre tettem bele cukrot is. :)
Ami az "otthon akarok lenni, nyaff" feelinget illeti mondhatnám,hogy elmúlt, de úgy neveltek,hogy nem szép dolog hazudni.
Az üzlettel kezdenek egyenesbe jönni a dolgok...persze kár volna elkiabálni.
És hurrá! Újra van telefonom. Viszont már annyira elszoktam tőle,hogy most meg nem használom.
Ma korai lefekvés és DVD-s este lesz. Kell néha punnyadni is. Főleg,hogy a hét hajtós volt, és az úszással sem lazsáltam.

Swimmin',swimmin',swimmin'... and a little depression

Hajónapló, csillagidő: 20100503 (túl sok Star Trek-et nézek mostanában)
A napok gyorsan telnek, nagyjából most össze is folyik egyik a másikkal. A céges dolgokat is próbálom kicsit összerántani, de nagyon nem könnyű egyszerre kétfelé fókuszálni. De most kell erősnek lennem és helyre rántani az életem, hogy aztán majd később jobb legyen. Túlságosan tohonya voltam a múltban. A céggel kapcsolatban mindketten azok voltunk ami azt illeti. Erről volt egy kissebb beszélgetésünk ismét Gyuszkóval,és azt hiszem megértette miről is beszélek. Remélem legalábbis. Meg kell szoknom, hogy az, hogy az én nevem mellett szerepel az, hogy Director, az kötelességekkel is jár, nem csak előnyökkel. Én vagyok az, akinek mindig tovább kell lendítenie a dolgokat a punnyadtságból. Ehhez viszont nekem kell változnom. Ha az idős fickó odafent, akivel nem túl beszédes a viszonyunk segít nekem ebben, akkor azt hiszem jobb emberré vállhatok, de mindenesetre eredményesebbé. Ehhez viszont rengeteg energia kell.
Szerencsére az úszás segít. A mindennapok rohama után az mindig feltölt. Leúszom a magam kis 16-20 hosszát,és máris jobban érzem magam. A fejem kitisztul, értelmes, használható gondolataim születnek,és ami fontos, tudok a jövőre koncentrálni, ahelyett, hogy a múlt veszteségein keseregnék.
Igen, mert mindenkinek megvan az idő az életében, mikor eljön a nagy Ő. Nekem ez az időszak 2 évig tartott csupán. Ennyire futotta. Viszont ha folyton ezen keseregnék, azzal elszúrnék még úgy kb 30-40 eljövendő évet. Így tehát azt mondtam,hogy egyáltalán nem foglalkozom ezzel a párkapcsolati kérdéssel. Megvagyok én egyedül, és így is lehet életet építeni. (bár kétségtelen, hogy kissé magányosabb)
Mindenesetre igyekszem kicsit másabb, "tökéletesebb" életet élni, vagy teremteni magam számára, és így igazán jobb valakivé válni. Sok hiba vár még kijavításra.
Ez persze nehéz úgy ha hiányzik valami...valaki. Mióta visszajöttem nagyon hiányoznak a szüleim. Talán még soha ennyire. Jó apuval beszélgetni Skype-on,és jó hallani,hogy hiányoznak a közös capucchinozások. És esküszöm jobban élveztem a közös házimunkát, mint bármit eddig valaha. És jó volt otthon ülni velük, még ha néha 3 külön helyiségben is voltunk, de mégis együtt, egy házban. Mikor annyi időt töltök tőlük távol. Így ha haza megyek ajándék együtt minden perc.
Aztán itt volt az anyák napja is. Átnéztem rengeteg verses képeslapot,és elfogott a könnyezhetnék. (jó, tudom, legközelebb ne hagymaszeleteléskor nézegessem a monitort) :)
De a lényeg, hogy mindketten szörnyen hiányoznak, és főként miattuk vágyódom haza.

Homesick

Bizony, lassan 3 év után először nagyon mélyen hiányoznak a szüleim. Hiányoznak a reggeli cappuchinok apussal, a kis péksütik, esküszöm még a konyhát is mégegyszer kifesteném, ha még otthon lehetnék. Gyuszkó állítja, hogy vele is ilyen volt, hát én nem tudom. Nagyon nem akaródzott eljönni. Jól éreztem magam otthon velük. Most kicsit olyan volt, mintha visszacseppentem volna a gyerekkoromba, és újra az a békés, jókedvű család voltunk, akik egyébként is. Jólesett az otthoni ház körüli munka. (nem hittem volna,hogy egyszer ilyent mondok)
Az is gáz volt,hogy az egyébként jól sikerült randim másik részvevője tündéri helyes hölgyike volt, és látszott rajta,hogy igenis bejövök neki, de ez a kurva távollét húzta keresztbe...hümm ezt is. Ilyenkor megfordul a fejemben,hogy van-e így értelme egyáltalán itt lenni,ha minden más meg otthon van.Persze a kép, amit az 1-2 hetekben látok otthonról irreális, hiszen ilyenkor nekem ott nincs semmire gondom. Ilyenkor ahogy az angol mondja: Everything is peachie. A baj az,hogy amúgy is. Kurvára igazságtalan az élet, hogy ide száműzött, ők meg ott vannak, most megint messze tőlem.
Eddie azt mondta,hogy ez az érzés normális ( mint Margit - nooormááális) mert most nincs nő, meg más egyéb a fejembe, és az agyam most találkozott szembe először a gondolattal egy az egyben, hogy bizony a szülők hiányát nem pótolja semmi.
Meg aztán szerintem az is van, hogy vénülök. Jah, már majdnem 29 vagyok. :)
A depressziót fokozandó el is felejtkeztem a tényről,hogy a kocsimban Bonanza Banzai összes van éppen.

"Újra játszol, újra élsz,
Magányodról nem beszélsz.
Hangok hívnak, visszatérsz,
Nem szeretsz és nem remélsz."

Bonanza Banzai - Újra élsz

Busy week @ home

Kedves Bonbon! El sem hiszed mi minden történt velem mióta itthon vagyok. Egy rakás dolgot elintéztem, amit el akartam. Új bankszámla, helyi ismerősök körbelátogatása, megállapítottam, hogy Gábor még mindig remeg a Horváthéktól és mi már kurvára nem fogunk soha versenyezni, de pont leszarom. Ha valaki gyáva, hát akkor az nem az én szintem, és nem feltétlenül kell nekem visszasüllyednem ide. Majd ha versenyt akarok, akkor tudok találni valakit. Nem gond. Így legalább szabad volt a hétvégém, és el tudtam menni Győrbe Vikihez. Hiba lett volna kihagyni. Meg kell állapítanom,hogy 28 (és fél) éves facér pasinak lenni klasszisokkal jobb,mint 22, vagy 23 évesnek volt. A korombeli nők, ahogy a hétvégén is kiderült tudják jól mit akarnak. Rég volt (értsd soha) hogy egy diszkóban 4 lánnyal táncoltam, és hogy valaki mindenáron velem akart lassúzni. Hümm. A kor a mi - férfiak - malmára hajtaná a vizet? :) Mindenesetre igazán sajnálom az ilyen dolgok miatt, hogy nem vagyok itthon. Mindenesetre a buli olyan jó volt, hogy 5 órakor mentünk haza reggel. Szakiskolás korom óta nem voltam bulizni hajnal 5-ig.
Most a hét eleje a nyugié kicsit, aztán szerdán lesz egy randim Pesten, meg új gumik a kocsira.
Meglássuk. :) Csak kár, hogy gyorsan telik az idő... :(

Sunday kill me pease!

Hajónapló 201003281922. A legfrissebb esemény,hogy úgy hasogat a fejem,hogy az elmondhatatlan. Meg tudnék bele halni. Nem is rossz ötlet. Akkor tutira elmúlna.
Reggel úszáskor még jó volt. Sőt még akkor is, mikor megkóstoltam a lecsót. Igen, tehát kajáltam is rendesen. Nem tudom mitől van, csak azt, hogy sírva könyörgök egy kivégző osztagért olyan tré most. A kurva kis törpe vasárnap sem pihen ott bent. So sunday fuckin' kill me pleeeease.

One week to go

Ez volt az a hét, amit inkább elfelejteni kellene, de még inkább kihagyni, mintsem megélni. A hét eleje egyszerűen szánalmasan lassan vánszorgott. Fáradt voltam. Minden porcikámban. Ugye-ugye a hétvégi lumpolás... :)
Aztán ahogy kedves horoszkópom előre vetítette csütörtökre beütött a krach. Azt hiszem, hogy át kéne szoknom az andaxinos alvásra.Annyira ki kellene ütnöm magam minden este, hogy ne álmodjak. Ez ugyanis csak annyira cseszte el a pénteki napomat, hogy reggel a dugóban állva,ha nem is mondanám,hogy eltörött a mécses, de könnybe lábadt a szemem. Kurva férfias, jah. Ennek egyenes ági következménye, hogy egész nap olyan voltam, mint egy döglött hintaló, akit egy szaros papuccsal vertek agyon. Kész. Totál káosz.
Ma is tartott még egy kicsit, de a tegnap este némileg vidított rajtam. Történt ugyanis, hogy találtam egy versenyt, amire úgy fest sikerül elcsábítanom Gáboromat mikor otthon leszek. Tök királyság. Ezer év után újra versenyautóban fogok ülni,és ráadásul az általam annyira kedvelt Kurd-Lengyel szakaszon. Sok még a ha, de azért mégis. :) Nagyon pezseg már a vérem egy kis versenyzés után. Tudom, hogy abban a mezőnyben semmi keresnivalónk nem lesz helyezést illetően, de kit érdekel? Nem azért megyünk. :) Just simply have fun!
Ma elkészítettem életem első lecsóját, ami nagyon finom lett a kóstolás alapján. Bár nem az volt a vacsi. Gyuszkóék hoztak kínait nekem is, így azt ettem. Most meg nem bírok megmozdulni. Pedig olyan jól voltam úszás után. Jól éreztem magam. Ezen mondjuk sokat segített,hogy főzés közben rádiókabarét hallgattam és szét röhögtem a fejem.
Holnap megint uszi a délelőtti program, utána meg változatosság képpen pihi, relax. De úszni kell...ha már egész héten elodáztam a dolgot.
És ami a legfontosabb! Jövő hét végén megyek haza. :)

Hangover, Ralph Lauren and rally, rally, rally

Ez az én kis múlt hetem meglehetősen mozgalmasra,és szerencsére érdekesre sikerült. Szeretem az ilyeneket nagyon. Mikor új impulzusok érik az embert. A tavaszi napsütés feltölti a test és elme minden apró kis szegletét,és tádááám, újra működsz!
A hét első két napja dolgos, felejtős volt. Aztán jött a Paddy's Day. Csodás idő volt és én késztetést éreztem a tavaszi nagytakarításra. Hipp-hopp rendbe kaptuk az egész kecót. Megpucoltam az ablakokat, felporszívóztam, a ramatyot eltüntettem a nappaliból (is). Ez is jó anyám hibája. Lányt szeretett volna, és néha elő is bújik belőlem. :)
Csütörtök - pénteken igazából hajtás volt eléggé, így úgy döntöttem,hogy kell egy kis lazítás. Átmentünk Keith-hez. A régi ház régi, már-már elfeledett emlékeket mozgatott meg bennem. Mondtam is ennek a kis mafla írnek,hogy az ő házában éreztem magam a legjobban mióta Írországban vagyok.
Mindenesetre a tivornya olyan jól sikerült, hogy szombat hajnali 5-kor estünk haza matt kottán. Tényleg jól éreztem magam. Ki is ment a fejemből milyen kis színvonalas bár ez a Hollands.
Szombat reggel valahogy nagyvilágira sikeredett az időtöltés. Tizenegy felé bementünk Bray-be. A postára indultunk feladni cuccokat, majd a kocsihoz vissza úton éreztem,hogy kávét vagy életet szitu van. Így betértem a kis kávézóba ott a sarkon a posta mellett. Elvivős capucchinot rendeltem (mint utóbb kiderült a legjobbat,amit eddig ittam). Az, hogy bejöttem a pultos pasinak már csak hab a tortán. :) Lehet,hogy nagyobb sikerem lenne a homároknál. Vagy csak simán a kis George Michael-es körszakállamat nézte be. Nem tom.
Ezután elmentünk könyvesboltba, sportboltba, majd vettem marha husit,és irány haza. A hétvégi passzus gulyás volt,és jelentem hihetetlen finomra sikerült.
Ezután uszi következett. Hiányzott nagyon így, hogy szerdánként már nincsen. Jókor mentem. Kevesen voltak,és az úszómesterek csini hölgyek. Ideális. :) Hazafele tettem egy kitérőt. Elhatároztam,hogy veszek egy napszemüveget Kilternanban, mert a lemenő nap kiégeti a retinámat. Hosszas válogatás után egy Ralph Lauren-re esett a választás. Nem bántam meg. Ma jól vizsgázott.
Ma. A mai nap 5-kor kezdődött. Korán indultunk,hogy időben leérjünk West Cork-ba. Kecsegtető volt a versenytervezet. Csak vasárnap 8 gyors, 200 induló a nevezési listán. El kell még mondani,hogy soha nem láttam otthon ilyen jól szervezett versenyt. A gyorsok gyakorlatilag egymás mellett voltak. Mindenhol meg tudtad nézni a teljes mezőnyt, vagyis 4-szer láthattad őket,ha akartad, plusz tátogathattál a szervizparkban. Nem tudom hogy csinálták, de okos szervezés volt. Régi álmom volt ennyi MkII-es Escortot, meg WRC-t egy mezőnyben látni. Itt az MkII-es a VFTS, és ezek aztán üvegelik. A fél méter széles úton is keresztbe verik. Tiszta állatok. :)
Hazafelé viszont meg kellett állni, átadni a kormányt Gyuszkónak,mert majdnem elaludtam. Hiába no. Öregszem. Ma este nem kell majd ringatni Bonbon. :)

The last two weeks and the countdown

A múlt hétvégi tudósításom kimaradt ez igaz, de jó okkal. Szabadidőmben újra belevetettem magam a konyhaművészet örömeibe, és meglepően élvezem. Újra felfedeztem magamnak a konyhát, mint Banana Yoshimoto könyvében a főszereplő lány. És bár még mindig azt tartom,hogy a konyha a ház legmagányosabb szeglete,azért mégiscsak el lehet tengetni az időt ott. Leköt, szórakoztat, kihívás, plusz a következő hétre lesz kajám. Jó, nem mondom,hogy olyan jó leszek valaha s,mint anyu, de azért mikor egy-egy kajának hasonlít az illata, állaga, mint az otthoninak,akkor azért mosolyra görbül a szám.A legviccesebb Eddie-nek elmagyarázni milyen ételeket csinálok. A palacsinta csokis pudinggal még csak-csak megvolt, de a paprikás krumpli (Paprika Potatoes) elég furin hangzott. Arról már ne is beszéljünk, milyen arcot vágott mikor közöltem,hogy disznó májat akarok venni.
Apropó máj. A hétvégére tervezett resztelt máj csodásan sikerült. A következő alkalommal néhány változtatást iktatok be és tökéletes lesz. A máj lágy, omlós maradt (nem tudom hogy csináltam,de sikerült) csakhát a recepteket követtem anyu utasítása helyett,és a hagymát nem reszeltem,hanem felvágtam. Ez volt az első hiba. Plusz a 4 fej kicsit talán sok volt a kb 90 deka májhoz. Víz helyett ezúttal vörösbort használtam. (2007-es tasmániai pinot noir) Ebből nagyjából fél litert. Nah legközelebb ezt felesben csinálom majd vízzel,mert így picit túlsavanyította. De mindenesetre ehető,és finom, és jó kiadós kaja,mert jó sok lett. És az egész jó ha belekerült összesen 7 eurómba. Egy egész heti kajáért nem rossz pénz.
Lassan közeledik április és én már számolom a napokat szinte. :) Húsvéttól két hét...álomszerűen hangzik. Jó lesz kicsit kikapcsolódni. Bár ami azt illeti lesz program rendesen. Már egy csomó emberkével szerveződtem,és szerintem nem is lesz ennyi időm. De majd meglátjuk.
Gyuszkó olyan beteg,mint a ló,és szerencsésen megfertőzött engem is. Már örültem,hogy kilábaltam, erre megint takonyban úszok. Pedig mondtam neki,hogy a bacikat zárja be a szobájába...eh, nyüssz.

Witch doctor

Lassan olyan lesz ez a blog,mint a Weekly Mirror című újság. Áttekintés a hét eseményeiről. Sajnálom,de hét közben szalad az idő, és mire leülnék írni pár sort, addigra már a: elmegy a kedvem, b: hulla fáradtan esem az ágyba, c: egy jó adag whiskey, vagy vodka utn már nem látom a billentyűzetet, d: az a+b, vagy a+b+c kombinációja. :)
Hétfőn volt itt John és megbeszéltük a céges okosságokat, meg összeállított egy üzleti terv vázlatot, aminek alapján ki kell dolgoznunk egyet, ami igazán ütős és a bank elé tehetjük. Akkoris megcsinálom, ha beledöglök,és sikeres vállalkozó leszek, hogy a szüleim büszkék lehessenek rám, mindenki más meg gebedjen meg az irigységtől. :) Nah jó,igazából csak a mondat első fele az igazán fontos. Mások nem érdekelnek. Csak a saját boldogulásom.
Kellemes meglepetése volt a hétnek számomra,hogy már csak egy hajszál válasz el Joanna telefonszámától. :) Vesszek meg, ha a héten nem szerzem meg. Mondjuk azt még nem tudom miről fogok beszélgetni egy esetleges randi alkalmával egy lengyel (litván?) lánnyal, de majd kiderítem mi érdekli. :)
Szerdán hosszú kanapé alatt fekvés után felkerült a falra Tigrincs! Áááá, végre. Kis szolid, fekete keretet választottam neki, ami szerintem nagyon passzol hozzá. Ma pedig elkezdtem a Mount Rainier-t ábrázoló puzzle kirakását. Egész jól haladtam addig,míg be nem sötétedett. Előtte meg takarítottam,mostam, szóval tök jó fiú voltam. Nem értem hogy van az,hogy ebben a házban nem porcicák,hanem valóságos porpárducok keletkeznek rövid időn belül. De Topolino a porszívó (a Topo névre keresztelték,de annak semmi értelme) aki úgy néz ki, mint R2D2 testvére a csillagok háborújából sikeresen vette fel a harcot.
Ha holnapra feltöltődnek az elemek, akkor csinálok képeket végre a házról anyuéknak.
Amúgy úgy fest végleges,hogy Ariel autóján is ott díszelgünk majd. Még nem kiabálom el,de egyenlőre úgy fest. Jó volna.
Éééés majdnem elfelejtettem miért Witch Doctor a cím! Sikeresen gyógyítottam ki magam egyik napról a másikra a megfázásból csipibogyesz teával,mézzel,meg citrommal. Király vagyok,vagy király vagyok? :) De ez még csak a fele csodadoktori mivoltomnak. Csütörtök este írtam Csabinak kommentet Facebookon. Erre pénteken felhív úgy, hogy nem tudott a kommentről,mivel nincs netje. Telepátia rulez. :D
Most megyek.Ahogy magamat ismerem Bonbon,majd legközelebb egy hét múlva jövök.
Over and out.

Happenings, I hate Valentines

As I used to said, I hate even hate the people whom called Valentine! Ez egy elcsépelt, ostoba, pénzhajhász "ünnep" amivel ünnepeljük a nagy rohadt semmit. Minek ünnepelni a szerelmet mikor igazi szerelem nem is létezik? Csak idő kérdése és az is átbasz,akinek a kezébe az életedet tennéd. Inkább azt kéne ünnepelni ezen a napon,hogy juhúúú,még nem jött el ez a pillanat. Már excuse me a kirohanásom miatt, de ha valaki nekem még egyszer azt mondja,hogy éljen a valentin nap,akkor úgy rúgom seggbe,hogy Föld körüli pályára áll.
És most a happenings. Múlt hétvégén voltam úszni újfent, és a kedves úszómester lány odajött és kedélyesen elkezdtünk csacsogni. Aranyos volt. Szerdán meg is tudtam,hogy Sheela a neve. Hümm. Nagyon szépen, szélesen tud mosolyogni.
Amúgy a hét első fele eseménytelenül telt. Majd szerdán megdöbbenve láttam,hogy új úszóedzőt kaptunk. Ez a srác hogy kezdte? Csobbb, be a mödansziéba pólóstól, rövid nacistól,és úgy kezdte mutogatni a dolgokat. Nah hát nem semmi. Egyre jobban bejön ez a pancsikálós dolog.
Aztán csütörtökön olyant tettem,amit már rég nem. Elmentem focimeccsre. Ír-Magyar U17-es barátságos meccs. Kb 19-re húztam lapot azzal,hogy Gyuszkó mellett ültem,mert az írekkel megtömött lelátón úgy üvöltötte,hogy HAJRÁ MAGYAROK!!! hogy mindenki minket nézett. Én addig barátságos beszélgetésbe kezdtem a mellettem ülő játékos megfigyelővel akit a Sunderland csapata küldött. A meccs színvonaláról kb egy véleményünk volt. Sokat mondó adat,hogy a bíró szintén ír volt,mi több, valaki mögöttem névről ismerte...No comment.
Ami a hétvégét illeti...nos igen. Aranyszabály,hogy egy üveg vodka után ne menj soha edzeni másnap! Az,hogy nem vagy másnapos,az nem azt jelenti,hogy tele vagy erővel és üde vagy,mint egy ibolya. Leúsztam a magam kis háromnegyed óráját, majd fel a kondiba, ott még egy kis kardio edzés, aztán irány bevásárolni,ahol történetesen majdnem telefújtam a Lidl-t.
63 eurot fizettem, de ez kb 2, de inkább 3 hétre való kaja magamnak. (mivel idén már külön kasszán vagyunk Gyuszkóval) Vettem minden földi jót. Gigantikus méretű póréhagymát...nyamm, meg halrudacskákat,meg natúr joghurtot. Healthy living, vagy mi a bré. :)

Positive Response

Tegnap lementem úszni munka után és igen,már határozottan elkaptam a fonalat...vagy legalábbis szeretném azt hinni. Szóval jó volt. Erre mikor egyik próbálkozásomból felnézek,hát nem Kieran áll a medence szélén? Ő az oktató srác,és nagy, széles mosoly keretében közli,hogy le a kalappal,hogy jövök,és gyakorlok. Látja,hogy nagyon meg akarom tanulni. Mondtam neki,hogy elvégre ő mondta mindig,hogy gyakorlás kérdése az egész,meg hogy az egyetlen problémát ott látom,hogy a seggem túl nehéz és lehúz a víz alá. :)
Aztán a végére megértettem mit jelent az,hgy találd meg a nyugalmadat a vizen,és akkor majd jó lesz...erre nem letelt az egy óra?! :(
Ma is el akartam menni,de mivel az éjjel nem igen aludtam,plusz érzem,hogy kicsit meggöthösödtem inkább szobafogságra és forró teára ítéltem magam. Jobb a békesség.
Mondjuk ilyen sem volt már régen,hogy fél 9-kor kidobott az ágy vasárnap. Nem is nagyon tudok magammal mit kezdeni így bezárva. Be vagyok sózva rendesen. Reggeliztem, pókereztem, most meg Dolly Roll-ra blogot írok.
És ha már zene. Tegnap volt valami magyar buláj. Pótszilveszter vagy mi a szösz. Nagyon ráhangoltam már magam, hogy elmegyek kicsit csörögni, hát erre nem kiderül,hogy a vendégelőadó DJ Sterbinszky....no comment. Jó kis szeletelős house zene. Hát arra maximum az orromat tudtam volna összekenni kokainnak, hogy élvezhető legyen,de hogy egy kiadósat lötyögni nem lehetett volna rá az tuti.
Ehelyett megnéztem az "Időutazó felesége" című filmet Eric Bana főszereplésével. Ő most a héten kicsit töményen kijutott,mert játszott a Funny People-ben is. De ha ideveszem a München-t és a Tróját akkor azt kell mondjam,hogy igen sokoldalú színész. Rachel MacAdams meg egyszerűen gyönyörű és elbűvölő. Egyszer egy ilyen nejet szeretnék én is. :D
Hajónapló 20100131 Captain Kirk log out :)

Think a lot about it!

Ma egész nap a búrám törtem. Tegnap hülyeséget csináltam. Nem kellett volna telefont ragadnom,nem kellene ennyire önérzetesnek lennem. Hiszen én tudom,hogy nem akartam semmi,de semmi rosszat és csak ez számít. Hogy más mit gondol tényleg nem kell,hogy érdekeljen. De azért arra jó volt az egész,hogy elrontsa az estém,meg az egész mai napom. Ez az egész számomra már egy kicsit "storm in a teaspoon" ahogy írék mondják.
Átgondolva arra jutottam,hogy ez az egész pont azért volt,mert olvastam még a blogját. És természetesen neki sem az maradt meg a két évből,hogy én milyen genya ember vagyok,hogy lépten-nyomon fájdalmat akarok neki okozni,meg bántani őt. Csakhát hiába mondta,hogy vége,neki is fáj. Valószínűleg nem kicsit. Persze akkor meg nem értem a "nem szeretlek" szlogent, hiszen mikor én szakítottam Szilvivel,mert nem éreztem iránta semmit nekem utána nem fájt olyan nagyon a dolog. Nem azért mert szívtelen vagyok,hanem mert nem volt már szerelem. Nah mindegy a lényeg,hogy ő is szenved és mert tudta,hogy olvasom a blogot így azt akarta elérni egyszerűen,hogy nekem is fájjon.
Én pusztán azt akarom,hogy ne fújogva emlékezzünk egymásra,hanem,mint két felnőtt ember. Egyetlen szakításom sem volt ilyen még. Én részemről megértettem,és elfogadtam,hogy vége és próbálom élni az életemet,és csak a szépre emlékezni méltósággal.Nem akarok már tőle semmit, de semmit az égvilágon. (mondjuk a laptop-tasimnak örülnék) :)
Azt szeretné,hogy szálljak ki az életéből,hát én megteszem (tettem eddig is,csak az öntudatom...) ahogy az öreg mondás tartja...hogy is van: "amit a királynő akar,azt a királynő megkapja"
Sajnálom,hogy így maradtam meg neki.Talán számára így könnyebb felejteni. Ami engem illet igyekszem továbblépni úgy,hogy sose felejtsem ki volt nekem Bodáta, Bobek, Kismacs, Pöttöm, kiscsillag. Vagy ahogy ő is írta szilveszterkor, szívem.
Ezúton emlékeztetném magam,hogy többet nem hozom fel a témát.

Happenings

Jelentem az úszás alakul. Mikor már hozzászoktam az orrklipszhez,és megtanultam tartani a levegőt és a víz alatt tartani a kis orcámat,máris nem volt rossz,sőt kimondottan élveztem. És a háton fekve lebegés is buli tud lenni. Nah mindegy,a lényeg,hogy tetszik a dolog a második alkalom után is. Remélem majd a többiek is észreveszik a fejlődést a következő órán. :)
Tegnap megnéztük az Avatart moziban. 3D rulez! Állati volt. Szerintem végig tátott szájjal néztem.
Előtte bementünk egy órácskára míg várnunk kellett egy pubba a Dun Laoghaire Tesco mellett. Gyuszkó azt mondta sokat járt ide régen. Hát nem estem hasra a helytől. Azért a jó hideg Carlsberg jólesett.Mondjuk megtanultam azt is,hogy sose ülj be sörözés után egy 3 órás mozira!
Azért nagyon kasa volt. Gyuszkó és Siobhan kb egy párnak tűntek és aszerint is viselkedtek. Egymás kezét markolászták,összebújtak mellettem, nekem meg egy üres szék volt a másik oldalamon. Yesss! Mindegy. Kinek-kinek érdemei szerint.
Mivel az új fiú nem bírta a strapát,így egy hete új-új kollégám van. Seamus érdekes teremtés. Hihetetlen,hogy mennyire emlékeztet kedves ex-munkatársamra, gumimacira. Másfelől folyton tud valami sokkolót mesélni. Csütörtökön megtudtam,hogy volt egy autóbalesete néhány éve,ahol úgy összetörte magát,hogy 15 másodpercre sikerült meghalnia,majd 3 hónapig kómában feküdt.Állati. Ezután péntek este elmesélte,hogy most karácsonykor halt meg a kislánya.Épp csak megszületett a csöppség,de nem sikerült neki a karácsony után a szilvesztert is megérnie. Nem hiszem,hogy van ennél szomorúbb dolog a világon.
Aztán az jutott eszembe,hogy Seamus ilyen halálmadár,és ha sokat dolgozom vele a végén én is elpatkolok valami rejtélyes oknál fogva. Bár talán nem.Nem kéne akkor mikor már ilyen közel vagyok a hazamenetelhez. :)
A hétvége hártalevő részére önmarcangolást terveztem. Néha kell az is. Ennek a leghatásosabb módját választottam. Gabriel García Marques: Szerelem a kolera idején című könyvéből készült adaptációt fogom megnézni. A sztori kb kísértetiesen az életem a pillanatnyi helyzetemet nézve. Arra tippelnék,hogy elfújok két csomag zsepit és bánatomban belefulladok a joghurtba.
Aztán ha mégsem jönne össze,mert valaki megment,akkor még írok Bonbon. :)
Over and out!

All about Relativity

Mert ugye tényleg minden relatív. Nézőpont kérdése. Az úszómester srác azt mondta jól ment. Én még a "ment"-en is vitatkoznék. Bár tény,hogy az első perchez képest a negyvenedikre már fejlődtem. De nekem akkor is kicsit meleg ez a "rapid oktatás". Semmi "bevezetés az úszás alapjaiba", csak in medias res bele a közepébe. Nekem ehhez azért idő kell. Szerencsére ehhez hozzá is idomítottam az oktatót. :)
Milyen hülyeség az,hogy tartsam a fejem a víz alatt? Hülye vagy apám? Az összes víz pocsékba megy,mert mindet én iszom meg.Nah mindegy. Azért nem reménytelen,csak olyan mint a bicikli. Rá kell érezni.
Aztán meg azon gondolkodtam ma,hogy megéri-e fair-nek lenni? Kurvára elegem van abból,hogy olyan emberek megnyilvánulásai jutnak vissza a fülembe,akikben feltétel nélkül bíztam meg, és a legkevésbé számítanék rá. Vegyük tudomásul, hogy a másik is ember. És tényleg minden relatív. Mert egy mosoly is tud relatív lenni.Ami annak tűnik az arcodba, talán később, vicsorgás, köpködés a hátad mögött.Attól függ honnan nézed.
Ha példának okáért rágyújtok egy házat valakire,aki nem is számít rá,és az megpróbál kimenekülni belőle,amennyire tőle telik,akkor nem köpködöm,meg szólom le,mert nem marad bent égni.
Szóval tele a tököm az álszentséggel. Ahogy a Scooter mondja: "There's nothing more to say..." A többit az igazi rajongók tudják. :D
De nem füstölgök itt tovább neked kedves virtuális barátom. Remélem a feladott csomag már lassan hazaér. Bebaszna,hogy kifizetek 75 euro-t és mégcsak nem is gyors az a posta. Vagy félúton megcsappan. :D Mindegy.
Nah a lényeg,hogy túléltem és tetszett,meg kihívás volt.És meg voltam halva már egy kis mozgásért.Most végre megint jól érzem magam. Hiányzott nagyon. Mert ugye a térdemet pont akkor éreztem késznek a kondiba való visszatérésre,mire a kondi bezárt. Hát ez most kiváltja,és jóóó. :) Azért a Phelps-projekt még napolva,amíg nem úszok úgy mint egy delfing. :)

Who is Michael Phelps?!

Nah most tényleg nincs visszaút. Ma kifizettem a tanfolyamot. Nyolc hét,heti egyszer 40 perc. Ha meg is hátrálnék a pénzügyi része nem fogja engedni. Úszni fogok Bonbon! És elhatároztam,hogy úgy,mint ez a Phelps fiú. Bizony. Nekem is lesznek kopoltyúim,meg minden. :D
Kiváncsian várom a jövő heti első órát.

Sweet Dreams Mr. Holmes

Szép álmom volt,csodaszép. Nem megyek bele a részletezésébe,mert azt hiszem úgysem tudnám visszaadni úgy, olyan szépnek amilyen volt. Volt ott szívemnek fontos ember, voltak többen is még rajta kívül,és volt jósnő is meg minden kütyü,és a legszebb az volt, ahol játszódott. Egy csodaszép városkában,ahol megállni látszott az idő. És szép volt. Csodaszép.
Aztán felébredve gép elé vetődtem és irány Google barátom. Nem tudom mi vezette a kezem mikor beírtam a keresési feltételeket,de egyszer csak megláttam egy kis francia városkát. Igen, ezaz - Heuréka. Nah gyorsan el is küldtem kis kedves, bégető barátaimat megnézni (lásd a képen) hogy milyen pompás hely is. Jaaaaj ezért szeretek én annyira álmodni.
Apropó álom. Tegnap végre megnézhettem a Sherlock Holmes-t amit már annyira vártam...hát nem bealudtam rajta?! Aztán ma pótoltam a mulasztást.Iszonyatosan jó film. Persze elbeszélgetnék Guy Ritchie-vel,hogy honnan jött az ötlet mely szerint Mr. Holmes ketrecbunyós lett volna,de ettől eltekintve jó volt. Robert Dowey Jr-t alapból díjazom, és Judd Law is eléggé kedvenc kaliber. Szóval jól volt összerakva. Persze a vége, hogy behozták Moriarti professzor nevét, aki ugye Holmes nagy ellenfele volt kicsit folytatásra utal, ezzel pedig kicsit mintha ellopták volna a végét,de ez csak kukacoskodás.
Most over and out Bonbon. Have a nice dream!

Always look on the bright side of Life!

Biztos megvan mikor a Brian életében a keresztre feszítettek elkezdik ezt a dalocskát énekelni. (nem mellesleg eredeti nyelven borzalmas peckhami(?) akcentussal) Mindig nézd az élet derűs oldalát. Valahogy én is kicsit ezt érzem most, hogy a kereszten lógok, és fütyörésznem kell. Mert érzem a változás szelét,és azt érzem,hogy ez jó szél lesz és ez most jó. Mert ez a szél hazafele fúj.
Soha nem láttam még az ír eget ennyire csillagosnak. Ez a kijelentés kötődhetne az előzőekhez is,mint elégedettségem kifejezése, mely szerint rendben haladok a tervezett úton, de így önmagában is megáll ez a kijelentésem. Valóban soha nem volt még tány ennyire kristálytiszta és csillagokkal teli. No de miért van az,hogy én akárhol vagyok a világban, mindenhol a nagy göncölt látom az égen, ha felnézek? Jah, már ott is a kocsik...I see!
Ráálltam ma a mérlegre - a legrosszabb passzió - és tudomásul kellett vennem,hogy felszedtem egy - másfél kilót. Töprengtem ott állva,hogy vajh miért, míg nem rájöttem! Bundásodás. Ezt a nevet adtam neki. A bundásodás az a folyamat, mely során a testünk (mienk, medvéké) védekezik a tartósan túl hideg ellen. Komolyan mondom ha tovább haladok ezen az úton, négy hónap múlva már valami őssejt kutató csoportban találom magam. :)
Most nézem csak miket írtam... Jaaaj Bonbon te meg hagyod,hogy itt össze-vissza fecsegjek. Ígérem még jövök majd. Over and out!

Vodafone and friends

Ma majdnem seggre estem mikor megjöttem. Itthon várt a Vodafone számla. Ez kellett így éhgyomorra, tekintve,hogy ma nem ettem semmit,mivel annyi munkánk volt,hogy nem volt idő rá. Ha ez így lesz míg Gary visszajön én tökön lövöm magam az fix.
Kibontottam a borítékot és elkerekedett a szemem. 792 euro... ebből kb 400 az enyém. A kedvenc új mondásommal élve ez már nem a b@zd meg,hanem a Fuck You,b@zd meg kategóriája erősen. Tudtam én,hogy húzós lesz ez így a Skype felfüggesztésével, na de hogy ennyire!Természetesen rengeteg volt az üzleti beszélgetésem is és a sok kicsi sokra megy elve...horror. A múltkori 80 eurós számla felbuzdított. És ebben még benne sincs az az időszak, amikor a hülye tyúkkal egyezkedtem a nyavajás maszkról és kesztyűről, amit aztán a nagypofájú mégis átvett. Mindegy. Dehát így őszintén nem tudom hogy fogok spórolni a hazamenetelre. Pedig el kéne kezdenem.
Gyuszkóval is beszéltem ma...utálom,hogy nem bírom józanon elkapni már. 10 percen belül 3 különböző variációt mondott ugyanazon témára. Ember legyen aki követni tudja. De én már nem is akarom. Közölte,hogy lógok neki 3000 forinttal a hazaútért. Hozzáteszem ő majdnem 300ezerrel lógott anyáméknak a temetésemért ahogy az az állat András vezetett. Mindegy.Ez is.
Meg kellene írnom a pályázati anyagomat, amúgy jól.
Holnap neki is esek.
Most over and out.

Route plans

Elszánt keresgéléssel töltöttem a mai estét,és kb fél órámba telt mire a kedves Via Michelin-t be tudtam úgy állítani, hogy az utat Rosslare - Cherbourg komppal mutassa. És jéééé,hát nem jobb ez,mint a Via Michelin recommended?! Nah mindegy. Úgy fest a harci helyzet,hogy kb 300 - 350 euróból haza tudok érni. Ez pozitív azzal szemben,hogy 600 eurókkal számoltam. Átnéztem egy kicsit az útvonal tervet és kicsit összezizzentem. A franciáknál a leghosszabb autópályázósdi 150 km. Igazából egy Pest - Siófok távolság kb. nagyitól. Ettől eltekintve végig valami elmebaj zerge b@szta utakon vezet. Ezért időigényes...de legalább látok vidéket. Franciáék tele vannak sebességkorlátozással is. Eh. NEm elég,hogy rossz oldalon kell lavíroznom,még nem is hajthatok gyorsan. Damn! Áááá, a legszebbet majd elfelejtettem! Hát ez a jótét lélek bevisz Párizsba. Aveneu des Champs-Elysées, majd Voie Georges Pompidou. Ez kb. azt jelenti számomra,hogy a kis jobb kormányos Toyotámmal vágóhídra visznek, az elmebeteg francia száguldozók nyolc sávos vágóhídjára. Éld túl hülye gyerek. Nah mindegy. Bezzeg a jó öreg germánok! Nah azok a szép vitézek tudják hogy kell fogadni az elgyötört utazót. " Herzlich Willkomm, Grüß Gott, nah tűz az Autobahn-ra egy röpke 250 km-re." Ezt nevezem én gyakorlatias vendéglátónak. Aki csak át akar rongyolni azt ne tartóztassuk,aki meg körül akar nézni úgyis tudja hol kell kimenni. Ez így jó. Az már kevésbé,hogy utána át kell bucskázni München-en, gyakorlatilag még a belvároson is,mert nincs elkerülő. Majd jön a szívnek kedves 120 km, ahol 50 a sebességkorlát. Rettegjetek Teknőc Ernők! Majd ott a szakasz,amit már most várok,hiszen annyi csodálatos képet láttam a környékről. Passau - Villach régió. Oh. Ha már arra járok be kéne iktatnom a kastélyt,ami a szobám falát díszíti. :)
Ezután már szinte érdemtelen lesz Ausztria, ahol úgy vár rám 400 km, hogy a leghosszabb összefüggő szakasz 55 km! Nah ez a nem piskóta.
Aztán a madzsarszki hon. Ez már a véghajrá lesz egy elgyötört utazó számára,akinek kockás lesz a segge a sok üléstől. Tuti meg kell állnom valahol szunyálni majd. Vagy ha nem,hát le a kalappal. És persze ami nagyon fontos,hogy fullra töltött elemekkel kell elindulnom,mert lesz fényképeznivaló bőven.
Az össz utat 44 órára tippeli a program. Ebben már benne van a 17-18 órás komp is Írországból Franciaországba. Vagyis a fennmaradó utat 26 óra alatt kell megtennem. Kábé. Jó volna a hajón kialudni magam,hogy ha mindenképp meg kell állnom az már valahol közel legyen az osztrák határhoz.
Jó belegondolni,de azért megvallom félelmetesen hosszúnak is tűnik átszelni Európát. Dehát kaland az élet...nemdö? :)